Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Budapest nagyvárosi tandíja"

el, mert csak ő döntheti el, a demokrácia, a kultiíra s ha úgy tetszik - a magyarság sorsát.

V 1911. február 7. Ady Endre

ÖPM X. Bp. 1973. 121-123. 1.

59

SZELÍD» ÚJ JEGYZETEK

rí.

(PESTI EMBEREK JÓSÁGA) Nagyvárosok átlagembereiről, a tömegről, kiváltképpen szabad egyenes meghatározásokkal élni. Például a párizsi ember kedves, udvarias, udvarló és finom, de egoista (és mellékesen egotista), rossz, kegyetlen. Budapesten én igazán majdnem csakis kiszolgáló emberekkel, találkozom mostanában, de ezek a legbudapestibb embetek. Nos, ezek a tipikus budapestiek: vajszívü-jók, de hitványul modortalanok és gorombán buták, félvadak. Szóval két korszakot kellene ugrásokkal beérni: 1. hogy a pesti ember rafinál- tan művelt és gonosz legyen, 2. a bíbliás emberek szerint legyen krisztusi, szolidáris, nemes. Kis igényű s kis várakozási emberek egyelőre megelégednénk, ha a pesti ember, az átlagember, a pesti, kevésbé volna barbár és pimasz.

V 1912. február 2. Ady Endre

ÖPM X. Bp. 1973. 179-180. 1.

60

SZELED, ÚJ JEGYZETEK

ív.

(SZEGÉNY JANOVICS JENŐ) Az én hitem, mely régi: egy pár évtizedig nem lehet kultur-Magyarországot csinálni, csináljunk hát Budapest-országot.

Ha egy szép, nagy, magyar Budapest volna, sok-sok enyhülésünk is volna a mai, ma még menthetetlen Magyarországért. És szegény Janovics Jenő Kolozsvárról, elhitte azt, amit mi innen is csak gyáván, reménykedne hirdettünk.

Jött ide butaságos, klasszikus, mágnásos, magyar parlagon kierőszakolt, ki- buzgólkodott, fölséges magyar eredményeivel. Az ember azt se tudja hirtelené- ben, hogy Janovics-e a hibás, aki becsapódott, avagy mi, akik Вudapest-országban bízva, Janovicsot becsaptuk?

V 1912. május 7. Ady Endre

ÖPM X. Bp. 1973. 190. 1.

75