Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Budapest nagyvárosi tandíja"

hogy honnan; a faluvégi kúriából, a bogárhátú házikóból, vagy az árendás kocs­mából. Ólmot hoznak magukkal, várost sohse-sejtette lelket, akadályt, A falu mindenütt városgylilölő, de Magyarországon kiváltképpen ez. Buda­pest lakosságának nagyobbik feie gyűlölettel obstruálja azt a tendenciát, hogy Bu­dapest valóban nagyváros legyen s a lakói városiak. Ez a kötélhúzás teszi itt olyanná az életet, hogy stabilis, törzsökbe nagyvárosi lakosság itt ki nem épül­het. Számbelileg talán még fog nőni Budapest, mert ez agyonnyomorított ország­ban a vidék még talán boldogtalanabb életet él, mint mi itt Budapesten. De ezek a beözönlők csak még mezővárosiasabbá változtatják Budapest arcát és lelkét. Talán bolond ambíció is volt, hogy egy visszatartott, szegény ország tete­jébe világvárost csináljunk. No de nem is sikerült, s aki csak élt nagy város­ban, megmondhatja, hogy Budapest egy torzzá fölfujt óriás falu. Nagyvárosi lel­kiismerete abszolúte nincs s itt az étet csak csúnyább és nehezebb lesz folytono­san. BN 1907. szeptember 20. A.E. ÖPM VIII. Bp. 1968. 346-347. 1. 58 VÁROS OS MAGYARORSZÁG Mikor város született, mindenha csoda történt, csoda és véres bán. Bábel óta, Róma óta, sőt, a fabrikált hun-magyar legenda szerint, Buda király városa óta. Már a mai, szinte millió lakosú Budapest csodájáról s lemoshatatlan véres bűnéről régen, eleget, untig beszéltek, írtak az új legendaiparosok. Való, hogy ez a város dacos, hirtelenkedő csodából nőtt váratlanul nagyra, s való az is, hogy véres áldozatokkal fizette meg e város bűnös árát egy kis félszeg, nyomo­rék ország. Mindegy, város csak igy szíilethetik, s Budapestnek legalább ilyen naggyá s ilyen várossá kellett válnia, amilyen, mert különben jaj volt volna s lenne nekünk. Nem sok esztendeje még, hogy vallásos epidémiaként tör ki talán Magyarországon egy-kétszáz ember között az öngyilkosság kedve, ha még Buda­pest sincs itt. Tehát legalább Budapestünk volt már, szerencsére, tegnap is, kissé gyáván viselkedő óriás-gyermek, de így is milyen rőkönyödésnek, gyávák és fél ők ijedt plifölésének kellett a hátát tartania. Ám most jön valami komolyabb dolog: a népszámlálás, e szomorú sereg­szemle, vigaszversenyen egy sereg igazi, új, magyar város reményét nyújtja. Montenegró nagyságú grófi és püspöki uradalmak táján jóformán cselédségnek va­ló nép se maradt elegendő: elfogyott, nem akart születni, megszökött. S minden alapult és alapuló város csodájánál nagyobb csodával, melynek földerítéséhez ta­lán kevés is a mai tudományanyag, itt vannak az új, magyar városok. Egy francia író bizarr elképzelése fog el bennünket: a tenger eléri Párizst, s csak a Montmartre púpja nincs még árral, vízzel elöntve. Ilyen száraz, ma 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom