Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Vidéki nézetek" - Budapestről

à szabójának. Mos le akart rongyosodni János, hogy megkülönböztesse magát a jól öltöző budapesti bitorlóktól. Akadt egy leány, akinek az apja pénzes kocsmá- ros volt. Szőke és versfaló leány volt. Annának hívták, ami talán mellékes is. Erőszakkal feleségül akart menni Jánoshoz. János imádta Annát, de megszökött kegyetlenül tőle. Mert Anna azt kivánta, hogy Budapestre költözzenek. János-Néró írásban és szóban üldözte Budapestet. Az ország és a művé­szi álmok megrontója, így hirdette János. S mikor a kórházban haldokolt János, barátjainak egy papircsomót adott át. Haldokló hangja megerősödött, mikor ki­áltotta:- Esküdjetek meg, hogy elégetitek. Egy világ fog akkor elhamvadni, az én költeményeim. De nem akarom, hogy valaha Budapest kezébe kerüljenek. A drámáimat már tegnap elégettem. János-Néró hitt a drámákban, melyeket sose írt meg. S én úgy sejtem, hogy a verses csomagban is sok üres lap volt. Mert János-Néró már verseket sem írt meg kegyetlenségében. Talán jók, talán rosszak voltak e néhány versek. Kit érdekel, s kinek kára ez? Bizonyos János-Néró cézári dölyffel, égetve, át­kozva, pusztítva halt meg. Magyarázat Fent Budapesten néha csoportokba verődnek kávéházi tanyákon az emberek. A budapesti Jánosok. És ziháló, lázas, beteg beszélgetések során felsóhajtanak:- d, ott lent a becsületes magyar vidéken. Ott az ember megmaradhat büszkének és egészségesnek. Nem kell, hogy a lelkét eladja semmiért. Hívő, jó olvasók fonják kedvesen a köszörűt. Nem jut kutya-sorsra az ember. És ide­je van dolgozni lelke parancsa szerint, d, ott lent fejedelem az ember. Ha egy­szer, majd egyszer mi össze fogunk beszélni. És Itt hagyjuk ezt a gálád Buda­pestet, mi lesz akkor? Valami efféle zendülés segítene rajtunk. Szörnyíí sok itt a bűn, és sokan vagyunk itt. így beszélgetnek Jánosék Budapesten. Budapest Nérói, a legbúsabb és leg­kegyetlenebb emberek. Finálé Életek, birodalmak, világok így hamvadnak el. S az ember nem érti, hon­nan és miért jövünk még egyre? Ki hív bennünket, micsoda törvény? Egyebet sem csinálunk, mint kegyetlenkedünk. Meg nem írott verseket és drámákat sza­valunk a föl gyújtott Róma, a saját beteg lángú szívünk fényénél. Budapest Jáno­sai irigykedve néznek Szeged, Kassa, Kolozsvár felé. Szeged, Kassa, Kolozs­vár Jánosai rettenetes nagy gyűlölettel Budapestre. S hogy vagyunk, hogy gyúj­togatunk, kegyetlenkedünk, azt rajtunk kívül nem veszi észre senki. O, János- Nérók kegyetlen szomorú serege. BN 1907. március 3. ÖN Bp. 1961. 632-634. !.. 1347. 1. 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom