Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Kiké legyen Budapest?"

Olyat látunk, amit sohse láttunk: Oldódik a nyári melegben Fagyos, keserves magyar átkunk.

Eljött hát végre a pusztánkba Isten szent küldöttje: a Sátán.

Szfizek voltunk a forradalmak Magas, piros, hős nászi-ágyán.

De bőrünk alól kisüt lobogva Már vérünk, e bós, mindeddig lomha. Csönd van, mintha nem is rezzennénk S rohanunk a forradalomba.

V 1912. junius 9.

A magunk szerelme (1913.)

ÖV I. Bp. 1975. 553-555. 1.

175

IGAZ, UTCAI ÁLMOK

Igaz utcák a köves utcák,

Hol nyílnak a hal ál-növények, Virágokként nyílnak a kövek S ha jönnek a hóhér-legények, Mellüket virággal dobálják.

Igaz szerszám a vad gép-szerszám S ha szíve csordul ezereknek, Duzzad a gép és romba röpül S mérföldekre is megremegnek,

Kik élnek mások életéből.

Igaz ima a szitkozódás,

Veszekedett és átkos átok,

Amikor épülnek dühösen Kövekből, kínnal, barikádok: Trónjai az igázottaknak.

213