Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"…több kulturát ennek az országnak…"

Adni fog /zléses írókat is talán végre - a muszáj. Mert muszáj lesz ilyeneket keresni. Ha pedig egyelőre nehezen fog menni a magyar orfeummuzsa dolga, jöj­jenek addig a Josefine Sabelek. Franciák, angolok, spanyolok, amerikaiak. Mind­azok, akik onnan a brettliről, esprit-t, tüzet, színt, vonalakat, finom exótiku- mot, frissonokat, szépséget és filozófiát, igen: filozófiát tudnak adni. De sipir- celjenek a németek. Az orfeum hódít. Ezen lehet szomorkodni. De ezt meg is lehet magyaráz­ni. Kontaktusa a Nyugattal nagyobb az orfeumnak, mint a különben is szeren­csétlen, maradi szerkezetű színháznak. És e sivatag-Budapesten örüljünk, ha valami Nyugat felé fejlődik. És hajtsuk bele azt a valamit a nemzettársadalom nagy átalakító és átalakuló munkájába, mely folyjék már szaporábban, különben egyre többen leszünk itt nagyon árvák, szomorú vonzottjai az idegennek. BN 1905. szeptember 8. A.E. ÖPM VI. Bp. 1966. 271-273. 1. Szegény, jeles Puccini mester. lígy gondolta, hogy Budapest ér annyit, mint Kairó. Mivel Kairó igen szép ünnepnapokat tud nyiíjtani a művészetnek. SÍrógörcsök fogták el szegényt a budapesti Operaházban. Láttára és hallatára annak, hogy az ő partitúrájából mi lett Budapesten. Paródiát csinálnak itt az ő Pillangókisasszonyából. Fontos próbára néhány szál muzsikus jelen meg. Ezek is vasvilla-szemekkel néznek reá. Közben az Operaház vezetői Agy őrzik, mint egy rabot. Az érzékeny olasz Macedóniában járhatott volna csak igy. Mu­zsikáját csak Macedóniában értették volna igy meg, s a komitácsik is csak ott tarthatnák ilyen rabságban. Váltságdíjul meg kell engednie, hogy mégis előad­ják Pillangókisasszonyát. Legyen, ami lesz. Sőt ma engedte ünnepeltetni magát, ma este a Bohéméletben. Szegény, talán arra is el volt készülve, hogy néhány Udvlövést kap. Egy-két örömgolyót a gyomrába. Mert Arkanzaszként jelentkezett bizony az olasz mester előtt a Dunapart metropolisa. Például: Fedák Sári meg­ígérte, hogy elmegy a darabja premierjére. Persze Puccini nem tudja, hogy ná­lunk ez a siker szuperlativumja. A gyüszü-primadonna észreveszi Puccinit. A barbár muzsikálatlanság magyar papnője, a báb-énekesnő, ki Nyugaton bretlit se kapna, meg fogja veregetni a Puccini vállát. Szegény Puccini mester, ő is meg fogja emlegetni szép Budapestet. - Szárazon is szólván a Puccini-botrányról, ide kell írnunk még valamit. Máder igazgatónak sikerült kikomponálni egy cáfo­ló és szépítő levelet Puccinival szemben. Szegény Puccini levelét megírta, de a helyzet mégis csak az, hogy a Pillangókisasszony bemutatását csütörtökről szombatra halasztották egyelőre. BN 1906. május 9. ÖPM VII. Bp. 1968. 281. 1. 185 146 A MESTER BUDAPESTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom