Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"…több kulturát ennek az országnak…"

Ez különös, ha érthető is. Valami tisztulás kell a magyar kulturális életben, és ez nem ama bizonyos, régi frázis. Bölcsen, igazságosan sehol sincs, de ilyen lehetetlenül, mint nálunk, viszont nem lehetnének a dolgok sehol.

Az Operaházban Puccini Bohémélet-jét kaptuk e héten. Cáré űr színházában láttuk utoljára, a párizsi Opéra Comiqueban. Magunkal jönnénk ellenkezésbe, ha meg nem dicsérnok a budapesti bemutató előadást. Hiszen ezt el is várhatja tőlünk bárki. Valóban, ha még nincs is, de lesz Operaházunk. Ha nem a mi kedvünkért, de meg kell csinálni a - főhercegekért s vendégeinkért, az idegenekért.

Nem is lesz ez nehéz. Magyar zene nincs. Tehát csinálunk magyar Operaházat. Magyar dráma van: tehát jöjjenek a németek. A németek... Megyek hazafelé tizenegy órakor, s egy utcából özönölve jön a Vígszínház publikuma. Németül beszélnek, lelkesedve, izgatottan. Kijelentem becsületszavamra, hogy Farkas Pál Olgája van olyan jó darab, mint zum Beispiel a Traumulus. Mit mondjak még? Igenis jogosult minden germanofóbia ez országban. Az a mi nagy nyomoriiságunk úgyis, hogy a némettel szállíttatjuk magunknak a kultúrát. Szegény Neszmélyi. Ő bezzeg nem volt nacionalista. Még akkor nem Kossuth Ferenc adta minden művészi alkotáshoz az exekvaturt. De intelligens emberek éltek, kik tudták,hogy nekünk szabad tanulni orosztól, franciától, norvégtől, dántól. angoltól, csak némettől nem. Mindenekelőtt azért, mert a budapesti burzsoázia - német műveltségű, az Isten bocsássa meg ezt neki. De ne bocsássa meg a vígszínháznak, hogy legalább is annyit ártott ennek az országnak, mint - Sza- polyai János a mohácsi csatánál.

Legyünk derűs hajlamúak, s jegyezzük föl, hogy a magyar ciklus sikert hozott ma a Nemzeti Színházban. Géczy István és Hegedűs Gyula darabja, az E- nyészet került ma a sorra. Olcsó darab. Olcsó munka, de legalább megcsinált. Egy hibája van. Megérzik rajta, hogy írói nem magyar földön vették föl a témát, s álmodták színdarabbá. Olvasták valahol. Mindegy'. Ezúttal elküldhetné Kossuth Ferenc Jr a maga fő-praetori elismerő levelét. Amit nem küldött el eddig Ábrányi Kornélnak, ki Iván címmel bajnoki hőskölteményt írt. Ábrányi Kornél nem igazi poéta. De Iván-ja által mond annyit, amennyibe Széchenyi István beleőrült, s Grünwald Béla belecsömörlött. Ebben az országban senki sem lehet valaki. Boldog, akinek olyan álmai vannak, melyek elaltatják. Bródy Sándor Dalmáciában feledi, hogy magyar író. Ábrányi Kornél magyar író akar lenni, hogy feledje magyar politikus voltát. Az Úristen éltesse Apponyi Albertet és társait; nyomorítsák el ezt az országot egészen - Macedónia rongyáig.

MK 1905. április 30. Diósad!

ÖPM VI. Bp. 1966. 143-146. 1.

177