Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Nagyon furcsa esetek"
Ezek a némberek a mi társadalmunknak eleven, kifestett lelkiismeret-furdalásai. Mesék forognak arról, hogy testük doktorai kegyetlenek hozzájuk. Morális doktoraik lennének legalább gondosak és megértők. Csillagkeresztes hölgyeket éppen dgy nem tud belőlük varázsolni Boda főkapitány, mint nem varázsolhat belőlük nélkülöző mártir-feleségeket. Türelemmel és nagy-nagy, bánatos gyöngédséggel, szánalommal kell az ő dolgaikba avatkozni. Minden embernek ősi joga a maga életét elviselhetővé tenni. Nekik ez az egy,ez az egyetlen joguk, erősebb, mint bárkiké. Mert & élik a legembertelenebb életet s mi, a társadalom, tehetünk róla, nem ők. BN 1907. szeptember 18. ÖPM VIII. Bp. 1968. 343-344. 1. 121 BÖLCS BIÁSZ ELŐADÁSAIBÓL- AKI PANASZKODIK, BOLOND Tegnap szomorúságban találtam az én bölcs barátomat, Biászt: sirt.- Oh bölcs férfiú, Biász, talán siratsz valamit,- Igen, siratom magamat és siratom Nagy Gyula szűcssegédet.- Értelek, óh Biász, azaz, hogy nem egészen értelek.- Hát lásd, Nagy Gyulát sietve elvitték Lipótmezőre. Mert azt hirdette, Budapest a világ legnagyobb uzsorása. Hogy itt minden méregdrága, a lakás, a tej, a szén. Hogy itt a Dárius kincsét is megeszi az ember. S hogy itt csak a forradalom segíthet s jön a forradalom.- Csakhogy Nagy Gyula egyebet is csinált, óbégatott az utcán.- Persze, hogy óbégatott, s éppen az a baj, hogy kevesen óbégatunk. Össze kellene állnunk naponként legalább tízezren. Óbégatva kellene bejárnunk Budapest utcáit s harsogni a Nagy Gyula igazságait.- Én hallgatni fogok, óh Biász, s te mondd el nézetedet.- Nem lehet, nem is fogom elmondani, éppen ezért sírok. Már Magyar- országon sohase lesz szabad panaszkodni. Itt már mindenki csak azt mondja, amit nem hisz. Ez példátlan, ilyen még sehol se történt. Odüsszeusz embereit disznókká varázsolta Circé. Valami új Circé járt erre s hazugokká változtatta a magyarokat. Panaszkodni szeretne mindenki s nem mer panaszkodni. Még az is elégedetlen, akire irigykedünk. De jaj annak, aki mégis panaszkodik, mert azt beviszik Lipótmezőre. Aki nem hazudik, az bolond. És mit tudnál mégis tanácsolni, óh Biász?- Forradalmat, amit szegény Nagy Gyula is megjósolt. líjra mondom: álljunk össze legalább vagy tízezren. Rohanjuk meg a lipótmezei tébolydát, s szabadítsuk ki Nagy Gyulát. Nagy Gyulát, a bolondot, a becsületes embert, aki hangosan mert panaszkodni. Emeljük a vállunkra, s menjünk vele először is a 152
