Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Divatos hazugságok"

108 A NAGY MIKLÓS- A HOLNAPI TEMETŐI ÜNNEPRE ­Prinz Franz, principe Francesco - így Írják - ott lesz a Bartha Miklós gyászparádés sírjánál holnap. Ha nem igaz, amit a nagy Miklós egykor állított, hogy tudniillik festi magát, ejthet egy-két könnyet is. De vallja be önmagának, hogy örlil e híres, öblös nagy száj korai elnémultán. Nagy karéj kellett volna e szájba a nemzeti slitettt kenyérből. S immár elérkeztünk oda, hç>gy a nagyon nagy hazafiakat jobban szeretik a sirban a vezérek. Pompás síremlék, virágok, beszédek, énekek közepette néhány percig me­gint aktuális lesz a nagy Miklós. Mi se akarunk kegyeletlenek lenni, s amit ad­hatunk, adunk, e pár sort adjuk virág helyett. De adunk ennél többet is: ezennel bánatosan lemondunk a legkönnyítőbb és legmagyarabb vigasztalódásról, a kétség- beesésről. Nem jajgatunk, nem vádolunk, bölcsességet parancsolunk magunkra. Sőt még mi mondjuk, siettetjük: állítsák fel gyorsan a szobrot is, a Bartha Mik­lós szobrát. Csináljon Apponyi Bartha-napot az iskolákban, Darányi béres-sti­pendiumokat ugyané névre. Nemcsak, hogy kétségbe nem esünk, de nem is csodálkozunk. Nem rek­lamáljuk Jókai, Tisza Kálmán, Szilágyi Dezső, Vajda János szobrát. Nem csii- folódunk s nem mondjuk: ilyen nagy embert érdemel a mai Hunnia. a a a a Volt benne, maradt még benne a magyar zseniből is valami. De mívelet- len volt, áltató, hitvány, brutális, rosszmájó. Legyen neki könnyű a föld, a sír­emlék, a szobor. Nem fáj nekünk, ő a ma uraitól mindent megérdemel. De saj­náljuk, mint embert, mert mint ember tragikus lény. Milyen jól lakmározhatnék, szegény, halálban diadalmas Miklós mester, ha élne. BN 1907. október 22. A.E. ÖPM IX. Bp. 1973. 33-34. 1. 136

Next

/
Oldalképek
Tartalom