Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Divatos hazugságok"

viszik a vértanuk unokáit, hogy imádkozzanak a bakók üdvéért, dicsőítsék a magyar szabadság gyilkosait akkor* mikor ötvenedikszer virrad reánk a világosi gyásznap évfordulójának szomorú hajnala!...

... Ott ég-e a szégyenpír, minden honfi arcán, vagy már szégyenlepí sem tud a magyar ?... '

• • • •

Ötven év után ennyire jutottunk.

Felszentelik újra a magyar függetlenség sirkövét s szinte odakiáltják a nemzetnek: bolond magyar ne hidd, hogy a te ünneped egy szabad nép kegyeletes visszaemlékezése szabadságáért vívott küzdelmére; a győzelem a mienk volt s mi a győzelem hasznáról nem akarunk lemondani...

... És a magyar nemzet engedte, hogy ellenségei is megüljék a világosi nap emlékét. Ötven év után, a világosi gyásznap évfordulóján ismét sárban van a magyar becsület, ismét sárba taposták szolgalelkíf osztrák katonák, kik megfutnak minden csatában, de rettenthetetlenek, mikor egy lebilincselt nemzetet kell arculverniök!...

Hiába itt minden szó. A magyar önérzetet megölte az 1867. óta tartó leplezett szolgaság, a nemzet vezetői, a nép képviselői pedig vagy korrumpáltak, vagy hideg szívó, közönyös emberek.

Az osztrák szoldateszka tegnap megünnepelte az ötven év előtti győzelmet s ünnepével dokumentálta azt is, hogy itt ő az úr!...

... A magyar nemzetnek pedig nincs ünnepelni valója. A világosi napot ma ünnepelték meg a Hentzi-szobor mellett s az ünnep a feltámadt kamarilla győzelme volt.

... A magyar ember pedig kulcsolja össze két kezét s adjon hálát az Istennek, hogy őseinek vérétől áztatott hazájában neki is szabad élnie!...

D 1899. augusztus 12. A.E.

ÖPM I. Bp. 1955. 187-188. 1.

133