Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"
szítette nekik a szakács. Nagyon vigyázott reájuk a gazdag ember s a felesége, a mamájuk, s ha valamelyik gyermeknek csak a foga megmozgott, három doktorért is szalasztottak. Mindegyik gyermek a névnapján, a születése forduló napján drága, szép ajándékokat, édességeket, ruhákat és játékszereket kapott. De ezenfelül minden ünnepen, minden nagy ünnepen, Mikulás napján is, de különösen karácsonykor kaptak mind a négyen ajándékokat. Azonban a gazdag ember gyermekei, két leányka és két fiú, mégse voltak vidámak, boldogak, és a gazdag embernek is sok bánata volt a gyermekei miatt. Ezeknek a gyermekeknek hiába hozta volna le a mennyországot is az apjuk, mivel a négy gyermek fázékony, halvány, gyönge, beteges volt. Ilyeneknek születtek, hamar megártott nekik minden, s a doktorok sokszor azt mondták e- gyikről vagy másikról, hogy a haláltól kell félteni. A gazdag ember egy nagy bankba járt, mely majdnem egészen az övé volt, s minden héten egyszer gyönyört kocsiján megnézte az öt házát. Ebben az öt nagy ócska házban minden sötét kis szoba zsúfolásig volt szegény munkásemberekkel s ezek gyermekeivel. Mégis olyan sok bért fizettek, hogy némely lakásban, ahol két ember is bajosan fért el, nyolctagú család lakott, s még ezenfö- 1U1 szállást adtak négy-öt idegennek is, hogy könnyebben kerüljön ki a bér. Mert ha egy hétig nem fizetett valaki, a házmesterek bejelentették a gazdag embernek, s az kitétette családostul az utcára azokat, akik nem fizettek. Egyszer nagyon búsan és aggodalmasan kocsikázott a gazdag ember, hogy meglátogassa sorban az öt házát, melyek egymás közelében voltak. A gazdag embernek a legnagyobb gyermeke, egy leányka haldoklóit, s az orvosok azt mondták, hogy nincs remény. A házmesterektől megtudta a gazdag ember, hogy hat lakó nem fizette ki a bérét, és nem is tudja kifizetni. A gazdag ember, aki a haldokló leánykája miatt kesergett, mérhetetlen dühbe jött:- Azonnal ki kell őket dobni - kiáltotta a házmestereknek -, és a lakásokat ki kell adni másoknak, akár száz új lakó is akad. Az egyik házmester, a legbátrabb és akinek jobb szíve volt, mint a többinek, könyörgött;- Tessék irgalmazni még nekik, méltóságos úr, hideg idő van, negyven embert kellene kizavarni, és a legtöbb rosszul öltözött és beteg gyermek.- Nem bánom - harsogta a gazdag ember -, az ilyen nyomorult népségből negyven sem ér meg egyet. Mikor a gazdag ember hazaérkezett, gyászban volt az egész ház, a beteg leányka meghalt. De a következő héten a gazdag ember, mint rendesen, megint meglátogatta az öt házát. Megint sok lakó nem fizetett, mert olyan időszak volt, téli idő, amikor nem lehetett munkát kapni. A gazdag ember még rosszabb ked- vtí volt, mint máskor, mert megint beteg volt egy gyermeke, kegyetlenül kidobatta, akik nem fizettek, holott az egyik lakónak két haldokló gyermeke volt. Másnap a gazdag embernek a másik gyermeke is meghalt, s az orvosok azt mondták, bizonyosan valami ragadós betegség költözött a gazdag ember palotájába. 120
