Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"

Görcs fogta el a testét Nácinak, aztán elcsöndesedett, pihegett. Tüzes bibliai képek táncoltak a Náci szeme előtt, siránkozóan, fenyegetően, csöndesen nyögte Náci:- Vigyázz, apa, most Jézus fog jönni: nagyon megbüntet téged.

BN 1906. december 2.

ÖN Bp. 1961. 577-580. 1.

78

A TÖRÖK MENYASSZONYA

sírtak és dacosan hajtogatták a poharakat a fiúk: szegény Török házasodik. Török, a kis sovány, lobogó, bolond magyar színész, nini ez a Török. Török el fogja venni a nagyon vidám Vermes Klárát, avagy ami mindegy: Török elvesz valakit. Becézik, részegítik, uszítják Törököt a fiuk, s akarják, hogy valami nagy botrány legyen. Főnek, irigykednek, haragusznak valamennyien, s mivel szegény magyarok, tehát isznak. Isznak, és keserű torkukba már csufon- dárosan bepislog a hajnali Budapest.

Genes, a rongyos, Párizs-látott s nagyon szomorú piktor, részeg beszédet mond. Nagyon örül, hogy ilyen kis penészes fráter, mint ez a Török, olyan pompás feleségre tehet szert, mini Vermes Klára. Ő ebből megállapítja, hogy Magyarországon is hajnalodik immár, Vermes Klára ugyan csak afféle bódéprimadonna, de kedvence a felső köröknek. Bizonyos, hogy ez a zseniális, de kenyérfélén kis Török a házassága által egyenesen a Nemzeti Színházba kerül.

Ez az igazi demokrácia, harsogja Genes ördögi pofával, s a józanabbak rémülve hallgatják. íme a magyar zseni, a magyar művészet a legfelsőbb osztályokkal sógorságba kerülhet. Így békül ki a hármas arisztokrácia: a történelmi, a pénzes és a szellemi. íme a nagy példa: asszonnyal át lehet hidalni Magyarországon minden szédítő (írt. Emeli poharát, ő, Genes, azokra a feleségekre, akik a magyar művészvilágot a rang és pénz világával összefűzik.

A kis Török részeg lehet már nagyon: nem értette meg a tósztot. A cigányok lármáznak, s a fiúk fölocsúdnak a nagy ijedtségből. A közeli Andrássy út is segít a maga friss, siralmas lármájával. Kattogó fájdalommal kezd az agyakhoz férkőzni a józanodás, s Genes megrendeli az erősebb italokat. Ki-ki mulat most már a maga módján a zárt, soklámpájií, megéjszakásított szobában. Veszett és bús lesz a lump fiúk lelke, s kettenként beszélgetnek.- Ez a Török, ez a Tőrök, hiszen ez becsületes fiú! Hát nem sejti ez a Török, hogy kicsoda Vermes Klára?

Ezt egy zsibbadt homlokú, véres szemíí poéta kérdezte okvetlenül. valami fanyar novellistától.- Ez a Török sejti, hogy Vermes Klára kicsoda, én szamár poétám. Annyira sejti, hogy talán meg is fogja ölni magát miatta, amilyen szamár az is. De se Töröknek nem lesz igaza, se neked, talán nekem se.

103