Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Az én fecskefészkem"

Áz én fecskefészkem

/Részlet./

Vakmerő gondolat volt ebbe a helybe belekapni! Meredek hegyszakadékok, felváltva kivájt Üreggel; földi bodzacsalit, galagonyaerdő s aztán egy nagy darab si vány, esőtől kilugzott, fUvet sem termelő agyagtér, kőpor piranitdok, Üszögtől égett lovéltelen fák, három holdnyi területben.

Hanem egy előnye volt e helynek. Félre esik s mégis közel van. A mély ut, mint egy isthu- must, félkörben veszi körül. Csak a ki keresi, az talál rá. Ez nekünk való hely. A kik szeretjük a világot látni és láttatni is benne s még se lenni benne.

Mi abból a vadonból, abból a boszorkánydombból kertet csináltunk. A mi fáink a legárnyékosabbak a Sváb-hegyen. Azokat a fákat mi magunk keltettünk magról, én magam ojtottam a legtöbbet: a föld, a miben élnek is, az én költeményem; mint a hogy enyim az a regény, a mihez csak a tintát és a papirost kaptam mástól.

És azonkívül, egy album, egy emlékkönyv is a kertünk. Vannak fák, bokrok, mik régi jó barátok emlékét tartogatják: Tóth Endre, Heckenast, Emich, dr. Huray sógorom, Károly bátyám, Vályné testvérem, szegény jó anyám, Konkoly Balázs nagybátyám, Nagy Pál barátom, Gubody, Kiss Miklós, Horváth Döme képviselőtársaim; Pap Zsiga pajtásom, erdélyi, szabadkai, borsodi,

t

kecskeméti ismerőim egykori ajándékai mind törzsekké nőttek már fel. Itt van Tóth József komám három darab cserépben nevelt diófája. Négy volt, mikor adta, azt mondá: "mindenik egy-egy gyermekem nevét viseli: babonás vagyok rá, ha megmaradnak-e?" Egy kiveszett belőlük. Az a szegény Mariska nevét viselte: a többi nagyranőtt. S a miket nőm vendégszereplései alkalmával, ritkaságokat hazahordott: a fák, miket a színház építésekor kiszórtak s én nyár derekán elültettem, megtartottam, kedves sírokról elhozott életfák, Encz, Málnay, Girókuti, Kovács, Barna Ignác legkitűnőbb újdonságai, aztán azok az orgonafák, a mik hajdani kétemeletes házamból megmaradtak; mind megannyi emléklapjai egy nagy könyvnek, a mibe olyan sok van megírva; de a mit csak mi magunk tudunk elolvasni.

S nemcsak az én életemnek története van azokban megirva.

Ez az alacsony eresz, a honnan a messze világba ellátni, annyit beszélhetne!

Itt ez eresz alatt gondoltam ki a "Magyar Nábobot", melyhez az alapgondolatot nőmnek egy útleírása adta.

I

Itt főztem ki az Üstökös, az első magyar humoristikus lap tervét, a mikor még nem volt se humoros iró, se rajzoló, se olvasó közönség.

Aztán saját ültette szőlőmnek legelső l orát is itt szüreteltem el.

Néha napján víg napokat is látott e veranda.

Itt játszottunk Saphirral falra hajltósdtt; Itt koclntottunk baráti poharat Sayousval, Pattersonnal, Beaumont ,Sommerseitel, Braun Károllyal, kik mind nagy barátai voltak a magyar irodalomnak és a magyar bornak.

88