Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"Szólásra következik Jókai Mór"
Az 1875. évi költsön veléni tornyaién Boriin Jókai Mór Hcöthy A kod uLAn kért szót a rés/.lctos vitában. Tisza KAI inán már a kormány tnnJn és «Jókai konnánypárli képviselő, aki természeti1 sen a javaslat mellett szólalt fel. A Nemzeti Szinházltan ekkor métf operaolőadásokat is tartottak. Jókai az Operaház és a Nemzeti Színház szétválasztását szorgalmazta. AZ 1875. ÉVI ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS RÉSZLETES TÁRGYALÁSÁNÁL a Nemzeti Színház és Opera elkülönítéséről 1875. március 15. Tisztelt Ház! Bátor vagyok az előttem szólott képviselő urnák előadására azzal az észrevétellel szolgálni, hogy talán még sem ezen fórum elébe tartozik a pesti nemzeti színháznak belső kezelését bírálni, kritizálni. Aziránt, hogy honnan származnak a nemzeti szinház bajai, mindnyájan nagyon jól vagyunk értesülve; származnak onnan, hogy egy korábbi igazgató által oly megkötések és terhes szerződések maradtak fönn az utána következő igazgatóra, melyeken alakilag bírósági szempontból nem lehet változtatni; azoknak lejárását be kell várni és akárki lesz ezen t színháznak igazgatója, ezen terhekkel a hátán nem fog könnyebben mozoghatni, mint a mostani. Ez azonban nem tartozik a ház elé; hanem az, hogy a belügyminiszter azt a föladatot, ami a szinház irányában ránehezedik, teljesítse; e föladat pedig a fölügyelet. A nemzeti színháznál a fölügyelet joga volt az, ami eddig el volt hanyagolva, mert nem lett volna szabad megtörténni annak, ami megtörtént, hogy egy teljhatalmú igazgatónak intézkedéseit égészen figyelem nélkül hagyta; a mostaninak már most csak tűrni lehet, amit elődeitől örökölt. Én részemről inkább arra kérném a tisztelt belügyminiszter urat, hogy ne kölcsönözze oda e teljhatalmát egy uj intendánsnak, mint ahogy, ha jól értettem, a tisztelt előttem szóló mondotta; hanem ezt a teljhatalmat a miniszter ur tartsa fönn a maga számára, s legyen az intendáns keze megkötve az ezentúl kötendő szerződések iránt. Uj talentumokat az uj intendánsok sem fognak teremthetni egy kézcsapással, és a régi bajokat meg nem szüntethetik, mert azok iránt szerződések vannak. Az átmeneti korszakra rá kell szánnunk magunkat, amíg lefolyik, mert azon változtatni nem lehet. I Ami pedig a szinház két osztályának elkülönítését illeti: én részemről, ellenkezőleg az előttem szólóval, azt múlhatatlanul szükségesnek találom. Méltóztassék a szinház évi számadását áttekinteni és a tisztelt előttem szóló ur meg fog győződni, hogy e szinház drámai személyzete Igen is teljesítette azon kötelességeit, melyeknek nem teljesítésével vádolni méltóztatott. A drámai osztály kikereste jövedelmét és nem hanyatlott; ellenben nagy veszedelmére volt a színháznak egy költséges opera, melynél - ha már bele mentünk e dolog tárgyalásába - kénytelen vagyok kimondani, hogy a volt belügyminiszter ur egy úgynevezett szakértőt, zeneértőt nevezett ki Igazgatóul. 74
