Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"Budapestet nem pártfogolta sem császár, sem szabadság: ez a nemzeti életerőnek a műve"
két fenséges tulajdonosa, József főherceg ruház be e birtokàlm, s e kincsekben az egész közönség részesül, s megszólal az ezüst harang is. - E század elején még úgy jellemezhette Pestet és Budát egy külföldi iró, hogy e két város annyira német, hogy a külföldről ide vetődő utazó Németországban képzelheti magát, - ugyan magyarul is beszélnek itt-amott - a nemesi családoknál: de a müveit emberek társalgási nyelve /a magyaroknál/ mégis csak a latin. És most - mindenhol és mindenha hallani "Margit királyleány ezüst harangjának" szavát: az édes anyanyelvet. Csodatévő varázsa is van a Margit-szigetnek: a kőgyógyfürdője. A század elején csak egy kis hévíz forrás, melyből József főherceg fejedelmi bőkezűsége, Zsigmondy Vilmos mérnök szakértő munkálata által a kontinens egyik legnevezetesebb ártézi forrását idézteié elő. Ismertetni fogjuk ezt részletesen a budapesti fürdőintézetek között. A népélet rovatában is aként említjük föl, mint a varázsszép sziget egyik legvonzóbb sajátságát. A hatvan ölnyi mélyből feltörő víztömeg, mely a fürdőket ellátja, fölöslegével egy hatalmas zuhatagot képez, mely hat öles magasból egy mesterséges romtorony tetejéből omlik alá a Dunába, télen-nyáron, sötétzöldre festve romokat és sziklákat, a melyeken átront. A Margit-sziget a budapesti népéletnek a legszebb mozzanatait mutatja be quintessentiában. Ezért híják ezt a főváros camaeájának, mely természettől magában is drágakő, melynek értékét a művészi idomitás felbecsülhetetlenné sokszorosította. (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képekben. 9. köt. Bp., M. Kir. Áll. ny. 1893. 141-146. 1.) Á dunaparti élet A Dunapart mutatja Budapesten a legmozgalmasabb életet, a legkülönfélébb elemekből egymás mellé rakva. A lánchidtól a Petőfi-térig terjedő cors ón az elegáns világ sétál, találkozót ád, társalog /'kocsival ott nem szabad járni/; ott mutatják be a legújabb toiletteket, a kávéházak előtti járdákon, a pompás kioszk akácfái alatt kávéznak, fagylaltoznak, újságot olvasnak. S aztán egy vaskorláttal odáhb, egy lépcsősorral alább, a széles rakodó parton izmos munkássereg hord! ja a vállán a zsákokat, hempergeti a tonnákat, emeli nehéz teherkocsikra a hatalmas málhacso- magokat; hatan cepelnek egy-egy gyapjuzsákot, vastargoncán tolnak becsomagolt dohánybálokat, térdig-válüg gyürközőtt athletai alakok, s aztán megint egy korláttal odább, egy lépcsősorral a- lább: ott vannak az úszó színek , a hideg fürdők, a csónakházak, ezekhez siet forró napokon az üdülést kereső közönség. Ott látni a csónak- és úszó-versenyeket. A fényűzés, a munka és az UdüléR mind egy képen csoportosítva. S a kék Duna tükrén egymást váltva-kerülgctve slkam- lik az apróbb-nagyobb gőzösök raja minden irányban.
