Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"Budapestet nem pártfogolta sem császár, sem szabadság: ez a nemzeti életerőnek a műve"

tett szép kifejlett példányaikkal találkozni. Gyönyörű nagy kígyókat lehetett látni a bokrok között és a fákra fölfutva; a mély utakban óriási békákat, melyeknek a hangja bó'géshez hasonlít, itt "csirke-békáknak" hitták őket; a János-hegyen viperák is voltak s kigyóalaku skinkek. A madárvilág is gazdagon volt képviselve. A Farkasvölgyben még erdei sasok fészkére is lehetett találni, s nem ritka látvány volt, mikor a baglyot körlil csiripelve üldözte az apró madársereg. Akkor a volt szép a Svábhegy, a mikor még a vad állat volt benne otthon; az ember csak úgy vetődött Ide, mint kóbor bujdosó, vagy világkerülő különc. Egy elrejtett zugában a hegynek látszott valami várrom forma, a hol egy misanthrop dán báró lakott, a ki senkivel szóba nem állt. Egy félreeső hosszú házi an tanyázott egy orvos, a ki senkit nem gyógyított;elleni en volt két harangja, amelyekkel a delet és estét harangozta. Egy kősivatag közepén lakott egy cápaszemü gnóm, a ki a köbül élt. Az ő kövéblil épültek a többi házak. Mélyen egy völgyben eldugva volt a tanyája egy silentiári- us ügyvédnek, kit az igazság keze üldözött ki a világból. Az istenhegyi stirü erdő minden bejáratánál ott állt a tilalomfa.

Ez erdőnek a sűrűjében emberszem elől elrejtve állt egy magyar főur vadásztanyája, ki később a politikai életben négy szerepet játszott. Bajos volt azt megközelíteni a szomszédjában letelepült la romorvos elvadult nagy kutyái miatt.

Innen rajta volt a hét ház; ma is meglevő paraszt gunyhócsoport. E házak egyikében rejtőzött egy titkos milliomos, a kit a kertjén kívül soha nem lehetett látni. Itt biztosan érezte magát: nem verte föl senki a házát; de, a mint beköltözött a pesti palotájába, ott megölték s elra, 40

bolták százezreit. A legdíszesebb épülete volt a hajdani Svábhegynek az Óra, egy csokoládégyáros háza, kinek legtöbb szőlős-kertje volt a hegyen. Ennek a háznak a homlokzatán volt az óra, mely az időt regulázta messze hangzó ütésével, melyet aztán az erdőkerülők kürtjének tutulása adott tovább az erdőknek és lakóiknak. Innei, az órás házból intézte Görgei 1849 május havában Budavár ostromát.

S az ősrengeteg nyugati szélében volt az egyetlen kocsma, a melyet "Adliczer"-nek hittak. Ez volt a magyar színészek kedvelt mulatóhelye, mely néha napján összegyűjtve látta a magyar színészet matadorait, akik még tudtak örülni a tréfás mulatságoknak, a melyek nem kerültek semmibe s nem hagytak maguk után keserűséget.

A Svábhegyet, mint üdülő helyet, igazán a színészek és az Írók fedezték föl. Ők kezdtek el legelőször ide építkezni, s lassanként egy helikoni telep támadt a Svábhegyen, melynek legmagasabb helyét báró Eötvös Józsefnek emeletes nyaralója foglalta el. A Svábhegyen születtek az 50-es években a magyar drámák és regények, politikai röpiratok és tudományos munkák. Itt tanakodtak komoly hazafiak a nemzet jövendője fölött.

S a művész- és iróvilágnak, mely akkor a Svábhegyet dominálta, első gondja volt templomot építtetni az Istenhegyre. Az építéshez való költséget is úgy énekelték és deklamálták össze hangversenyeken. Szép. karcsú tornyos templom lett belőle. Festő is akadt /Than Mór/, a ki az oltárképet. Szent I.ászlót, a védsz,öntet, ingyen megfesse. S a templom után jött az iskola szintén olympusi okolásokból.

45