Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)

"A régi pesti életből"

e /.er volt magyar, 34 ezer német; Budának 50 ezer lakosából 28 ezer német, 7.500 magyar, a többi más faj; de a 17 ezer mózeshitU lakosságnak legnagyobb részét is a némethez lehetett nyelv szerint osztályozni. És mindezen nyomott arány melleit is 1860-ban Budapestről indult ki az egész országra a politikai nyilatkozatul vehető magyar divat; ettől fogva néhány évig lehetett látni minden utcán, minden szalonban a népviseleteknek minden vidékről eltanult összes sajátosságait; a fodros, rezgős főkötőket, a gyöngyös pártákat, a csipkés kötényeket, dudoros ingvállakat, flizött vállderekakat a hölgyeknél; az attilákat, bundákat, mentéket, sarkantyus csizmákat a férfiaknál; a darutollas süveg, a cifra szűr, a fürtös guba bejutott a szalonokba is, s azokkal együtt a magyar szó is mind Írva, mind mondva, mind énekelve. Ez idő alatt Budapest minden néposztályál»n valóságos keleties nemzeti jelleget mutatott. Egy négy-öt évig tartott; akkor elmúlt. Divatnak hosz- szu volt; nemzeti lelkesedésnek rövid! Most már a magyar'fővárosban minden osztály olyan öltözetben jár, mint Európa más fővárosi népe. Nemzeti népies ruhát csak ritkaságképen láthatunk.

S a népmulatságok sem birnak a hajdani eredetiséggel, a minek az okát majd kiderítjük.

A Svábhegynek a leírásánál megkísértjük egy pünkösdi búcsúnak a bemutatását, melyben Budapest egész népélete benfoglallátott, s mely még tiz évvel ez előtt is nagyban divatozott és valószínűleg ismét újra föl fog elevenedni, mihelyt a főváros átadja a közönségnek mulatozó helyül az államtól megvásárolt 1.200 holdnyi területű gyönyörű budakeszi erdőt.

Addig azonban a budapesti népkedélyre legélénkebb vonzó ereje továbbra is az eddigi látványos9

Ságoknak és rendezett mulatóhelyeknek lesz milyenek: a színházak, a kiállítások, a múzeumok, a Városliget és Városmajor, a Margit-sziget, az állatkert, a cirkuszok, lóversenyek, corsók, melyeket külön be fogunk mutatni. Sokakat elvon a kluhb-élet. Az előkelőbb osztályok kaszinói, klubjai,a munkások egyesületei, olvasó körei, dalegyletei, tornázó és tűzoltó társaságai mind megannyi központjai a népéletnek, melyek aztán időszakonként megint egy közös nagy gócpontban gyűlnek össze: a k ép Vi s e 1 ő-Vá 1 a 8 z tá s ok alkalmával. S egy ilyen nagy politikai mozgalom jelenete érdemes lesz arra, hogy mint Budapest népéletének Is sajátossága, élethlven be legyen mutatva .

S végül koronáját képezi a Budapest fővárosi népéletnek az a felséges ünnepély, a mely egy emberöltő alatt rendszerint csak egyszer fordul elő; de akkor aztán a magyar népéletnek minden pompáját és erejét egy napon, egy helyen összpontosítva mutatja be, a minőhöz hasonlót Európának egy fővárosa sem mutathat föl: - a magyar király koronázásának ünnepélye.

(Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képekben.

9. köt. Bp. . M. Kir. Áll. ny. 1893. 119-122. 1.)

34