Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"A régi pesti életből"
kiáltott magyarul, no meg a köszörűsök: Két garas - éles, Egy garas - fényes. Vízvezetéknek még akkor Ilire sem volt s dunavizet használt a főváros lakossága, a mit a du- navizes emberek kínáltak mindenfelé, svábul harsogtatva, hogy "Donauwass!" /Dunavizet vegyenek/. Férj és feleség együtt kiáltotta, néha, hogy tökéletes legyen a trió, a gyerek is belekornyikált. Rokonszenves alak volt a sipoló rongy ás z. Tilinkót billegetve járta a házakat. Ho - ősz! Ringyet - rongyot. Kender - konczot, Üveget, csontot! A gyerekek is nagyon szerették, adott nekik rubintos gyűrűt - ólomból. Nem is ugatták meg a kutyák. De a legnépszerűbb volt a városban az a fehérkötős legény, a ki azt kiáltotta nagy garral: "Warme Wurst ["/Meleg virslit. / Rávették végre, hogy magyarul kiáltson. így tette: "Tüzes, meleg, forró, lánggal égő kolbász!" Jól emlékeszem még rája. Csakhogy a városkapitány hamar betiltotta, mert a kiáltásnak a dallama egy régi liturgiái énekhez hasonlított. Vándor komédiás-csapatok is vonultak végig az utcán. Elől a kétpupu teve, aztán a bohócok gyalog és tenyerükön, majd a primadonna, végül az ezermester, aki hétféle nyelven tud, igy kínálja portékáit potom áron, de fogat, azt ingyen húz! A Városház téren naphosszat a verbunkos járta: "Csapj fel öcsém katonának!" Akinek fejébe nyomták a csákót, azt vitték is mindjárt. Déli tizenkét órakor bömbölő gulyákat terelnek a mészárosok a széles utakon, nagy szelindekek kíséretében. Az egyik elszabadul, nosza felzug a kiáltás: "Fogd a fülét!" Vissza is hozzák hamar a szelindekek az utcanép óriási zsivalya közben. A kinek még több lárma kellett, kimehetett a Dunapartra. Kofaasszonyok lármája hangzott ott, a cölöpverők kopogása, a Dunán fölfelé menő hajók fullajtárjai nógatták a lovakat, bug a kürt s e- zer más zaj vegyül a lármába. Délután a polgári zenekar vonul végig az utcán: előkelő halottat kisérnek kifelé a "Don Sebastian" kardalával, visszafelé a "Meghalt a cselszövő"-vei. Kilenckor este a Zapfenstreich /takarodó/ hangzik végig az utcán, a mire ezt az-ismert nótát éneklik: Haza, haza, jó katona, Otthon vár a jó vacsora. Ez azonban nem igaz. Azért igy is énekelték: Kenyeret, kenyeret, Kettőt, kettőt, Csontot, csontot, Másfél fontot. 31
