Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"Egy új kötött pálya lett elém rajzolva a sorstól: a politika útja"
rr « Q Aradról elindultunk Nyáryval Görbéit keresni. Ot fellalálva, nőm Schodelnével "együtt Gyulára ment Frkel Ferenc orvostudor testvéréhez, mi vissza a magyar sereggel Aradra. A temesvári vesztett csata után még jelen voltam az úja radi rövid Ütközetben s aztán mikor mindennek vége volt, ismét egyedlil álltam az utcán. A gondviselés ismét egy politikai antagonistámat küldte segélyemre. Kossuthnak egy közeli rokona s titkára Rákóczy arra az ötletre jött, hogy ó' se ki nem szökik az országból, se meg nem adja magát; hanem félre teszi magát okosabb időkre; vett szekeret, lovat, maga felöltözött kocsisnak. engem felvett utasnak, keresztülhajtott vakmerőén az egész szemközt jövő orosz táboron. Az oroszok meg sem szólítottak bennünket. így jutottunk el Gyulára. Ott nőm egyedül volt, már Schodelné eltávozott. Vele együtt menekültünk egész a borsodi Bükk rengetegéigi hol egy ismeretlen völgy rejtett falujában Tardonán Telepi sógora, a derék becsületes hazafi, Csányi Béni birtokos vendégszerető hajléka fogadott le. Itt éltem öt hónapig és festegettem. A külvilágról nem tudtam semmit. Nagy jótétemény volt ez. Csak nőm tudta hollétemet s többször meglátogatott itt, a rossz hirt elhallgatva előttem. A komáromi kapitulációkor Szigligeti testvére, honvédőrnagy az én nevemet is beiratta a kapituláló őrsereg közvitézei közé s nevemre szóló Geleitscheint hozott nőmnek, ki azt maga hozta el nekem. A halálbüntetés alól tehát már ki voltam szabadítva. De Pestre csak később volt tanácsos visz- szatérnem; akkor is álnév alatt, álöltözetben, idegen útlevéllel, s hónapokig nem hagyhattam el^a szobát. És igy beteljesült rajtam a közmondás, hogy a mit az uj évben tettem, az esztendő utolsó napján végeztem el. Egyáltalán ez évben annyi gondviselésszerü eset történt velem, hogy lehetetlen theosophistának nem lennem. Már a 48-iki őszi hónapokban azt izente nekem Pázmándy, hogy engem bizonyosan fel fognak akasztani, ha a magyar kormány nem; hát az osztrák. S csaknem beteljesült a jóslat - ő rajta magán, kit háromszor állítottak a bitó alá: kétszer az egyik, egyszer a másik kormány. S ez rajtam is megtörténhetett volna. Noha a hőstettek mezejét nem kerestem, mégis minden veszély utóiért, lecsapott mellém és sértetlen hagyott. Pest bombázásakor a lakásom melletti földszinti házat szétvetette a bomba, hogy kél fala kidült; s a Länderer nyomda előtt szerkesztőségem ablakait zúzták be egy másik darabjai. Az első halottja a várostromnak mellettem esett el a Ilimaparton, ágyúgolyótól találva, s Szegeden épen akkor, midőn a városházára mentem útlevelem láttamoztatásáért, repült a légbe I a loporraktár s az egész tér terítve lett szétszórt tégladarabokkal, mig a légben ezernyi bomba pattogott szét egyszerre. Engem egy sem talált. S mikor mindannyian elbuktunk, mikor jóbarátaim nem segítettek rajtam többé; akkor védelmemre keltek az ellenségeim, s megszalmditottak azok. Ez érthetővé teszi, miért nem tudok többé s miért nem tudnék többé "úgy" Írni, a hogy e kötetben foglaltak vannak irva ? , , .1 ó k a l Mór Csöndes ember lett belőlem. (.I.M.: Forradalom alatt irt müvek. Bp., Révai Tcslv. írod. Int. 1912. 312-316. I.) 26
