Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Budapest története Arany János írásainak tükrében

Anjou-kor

Arany középiskoláé irodalomtörténetében Toldy nyomán irodalomtörténeti adatokon kívül kultúrtörténeti áttekintést is ad. így szerepelnek benne művészettörténeti adatok is:

Károly a visegrádi vár alatt pompás palotát építtetett; fia, Lajos, Ó-Budán másikat; Zsig- mond pedig a budai várban az úgynevezett „friss palotát”.

(A magyar irodalom története rövid kivonatban.)

Amikor Arany a Toldi trilógiában ragyogó színekkel újra és újra ábrázolja Lajos fényes udvarát, a virágzó székvárost, kifejezi a nemzet igényét, hogy a háromszázéves idegen uralom után Budán újra királyi udvar legyen. Ilosvai Selymes Péter mellett forrásként használta Arany a pest-budai vonatkozásokban Küküllei Jánost, kinek a Toldi Szerelmében emléket is állít.

Pest város utcáin fényes holdvilág van,

Sok kémény fejérlik fenn a holdvilágban;

Barna zsindelytetők hunyász/codnak alább,

Megborítva mintegy a ház egész falát.

Azt hinné az ember: a padláson laknak,

Azért csinálták azt sokkal magasabbnak;

Most a házfalakat rakják emeletre,

Akkor a tető volt kétszer újra kezdve.

(Toldi, 1846. 9. ének.)

Mi történt ezalatt a budai szélen? Hallgassatok rá csak, azt is elbeszélem.

A király sátora vaia ott felvonva;

Tiszta kék selyemből volt a sátorponyva;

Róla, mint az öklöm (ha, kicsit nem mondok). Lógtak köröskörül oly nagy arany bojtok: Messze kiösmerszett a többitől, bátor Egymás érte ottan a sok úri sátor.

A sátrak el voltak rekesztve korláttal, Tilos volt parasztnak lépni azon által; Kiviil fegyveres nép és tömérdek ember Az üres sátrakat majd elnyelte szemmel.

Duna partjáig nyúlt a korlát kétfelöl, Nagy ,üres tér maradt a korláton belül, Olyan, hogy egy marhavásárnak is elég Lenne, ha a marhát oda eresztenék.

Drága karos rengők dagadóra tömve, Bársonnyal bevonva, arannyal áttörve, Álltak a sátorban gyönyörű szép renddel, Kiknél szebbeket már nem képzelhet ember.

Egy öreg szék is volt a kellő középen, Fényes drágakövei kipitykézve szépen,

Nagy arany körmével a földet karmolta, Mely bársony pokróccal, szinte bé volt vonva.

Duna partban egy nagy zászló volt felütve, S tarka barka csónak a nyeléhez kötve; Nemkülönben pedig a pesti oldalon Lobogó odafenn, csónak volt a habon.

(Toldi, 11. ének.)

Ifjú Lajos király atyja trónján üle,

Urak és leventék szolgáltak körűié;

Budán székelt immár, az uj palotában,

Mely tilndéri fénnyel épült mostanában.

(Toldi szerelme, 1879. 1. ének.)

Király pedig otthon beparancsolá most Maga fő-deákját, Küküllei Jánost,

Erre lévén a nagy leveles-tár bízva,

Hol az ország minden dolga le van írva:

(Toldi szerelme, 3. ének.)

3 Arany János Budapestje — 6/13 S

33