Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Verses megemlékezések a fővárossá fejlődő Pest-Budáról

Barcsay Ábrahám is gyakori vendége volt a városnak. Személyesen lehetett tanúja az 1775- iki nagy árvíznek, erről írta „Pest városának árvizekből származó nagy veszedelmére”35. A nagy szerencsétlenséget Baróti Szabó Dávid is megénekelte: „A Dunának nagy áradásáról.”36 37 Mindkét versen erősebben érezhető a költő-elődök hatása, mint az egyéni élmény. Érdekesebb számunkra az Invalidusok házáról írott költeménye, mellyel az egyéb katonai vonatkozású versek között foglalkozunk. Megemlékezik a protestánsoknak 1775-ben Budán tartott zsinatáról is.34 Katonáskodása idejéből való az a nyolc soros apróság is, amikor Pesten 1779. március 21-én az Arany Sas fogadóban szállt meg és verses levélkét küldött a rendházba Ányos Pálnak: hívta, látogassa meg este, hozzon magával verseket is, mert ő másnap tovább vonul a porosz háborúba.38

Ilyen átutazóban készült vers Révai Miklós elégiája is ugyanebben az időben (1778) „Molnár János úrnak”, a budai iskolák főigazgatójának, kihez így kesereg:

Hirtelenül megyek el, Buda tornyai messze maradnak,

S meggyűlt könyveimet csaknem elönti szemem.3"

Mária Terézia uralkodásának második felében fejlődik egyre jobban a város anyagi létében, de még fokozottabb mértékben megnövekednek a hazafiaknak hozzáfűződő vágyai, elképzelései. S ezeket az elképzeléseket, vágyakat alátámasztotta a valóság : az egész ország gyarapodása, ha szerény ütemben is, de a múlthoz képest komoly mértékben. Nem szűnik meg a törekvés az önállóságra és volt olyan réteg, amely az ország függetlenségét oly kompromisszummal képzelte el, hogy külön Habsburg királyt kapjon. Ennek az illúziónak megverselője Csizi István, a Budán állomásozó Gyulay- ezred hadnagya (idő múltával nyugalmazott őrnagy és Gvadányi verses levelezőtársa), aki könyvecskét adott ki e címmel : „Királyi Buda vára mennyi ideig sínlett a török igája alatt és az alól lett kedves szabadulhatásával s azután mely kiváltképpen való örömei voltának.”40

Budán állomásozva, Csizi István résztvett az ünnepségeken, talán fogadtatáson is abból az alkalomból, amikor Albert szász-tescheni herceg mint királyi helytartó feleségével Mária Krisztinával, Mária Terézia lányával megjelent Budán s egy ideig ott időzött a még befejezetlen királyi palotában. Csizi vázolja Buda történetét:

A szép Duna vize amint lefolydogál Pest, Buda várától, azzal kétfelé vál.

Itt a királyi ház magas kősziklán áll,

Melyben — várdd’ — megmondom, vigadozva ki

hál.

Ó-Budától Buda nevezetét vette,

Ó-Budát Budának Buda neveztette,

Minthogy Buda maga újra építtette,

Sicambria nevét vele vetkeztette.

Negyedik Bélától építtetők a vár,

Kemény kő, kőszikla kerülteti, nem sár,

Három kapujain tartatik kemény zár,

Sok idegen árost magában kedvel vár.

Ezért sok keresztény s sok pogány ontott vért, Most vigadott, örült — most keseregni tért Buda, s mely sok veszélyt a pogány alatt ért, Magyarázásért senki nem adhat bért.

Azelőtt, mig benne királyok lakának,

Első Lajos után kik uralkodának,

A vár lakosi is vígan sétálának,

Sétálások után kedvekre nyugvának.

Fényes napjai után a törökök ülték meg Budát:

Száznegyven és kétszer három esztendőket Számlálnak az Írók, nem felejthetőket,

Mig Buda magában tartott törököket,

Keresztény vérünket szomjuzó kölyköket.

35 Barcsay Ábrahám költ. 1943. írod. Ritkaságok p. 25.

38 Császár Elemér: Deákos költők 1914. p. 78 — 80.

37 Id. m. p. 103-104.

38 Barcsay Ábrahám: Üzenet. Id. m. p. 76. — Utóbb Sopron megyéből irt Ányosnak verses levelet, melyben a háborúk gonosz voltáról elmélkedett, felsorolásában említődik „második Szulimán Budával”, u. o. p. 77.

39 Révai Miklós versei. 1787. p. 34.

40 Szinnyei és nyomán mások három kiadását emlegetik, elsőül egy 1763-i kassait, — nyilván tévesen, mert Albert csak 1765-ben lett helytartó és Csizi maga 1766-os keltet említ. Az első kiadás tehát a budai 1766-ban, a második kolozsvári a köv. esztendőben, — a kassai valószínűleg 1768-as.

16