Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A nemzeti mozgalom s pest-budai vonatkozású versirodalma

írj obligációt, aminémü tetszik,

Azt mindjárt a nevem s pecsétem megjegyzik, Kötésben két falu légyen, Hidvég, Pencik, Lássad, hogy szivemben álnokság nem fekszik.

Hogyha Bruderjétől a pénzt megnyerhette, Kalpagját, csákóját mingyárt félretette,

A bankó asztalhoz útját megint vette Hogy lássák van pénze, azt szórta hintette.

Ha nyert Buda és Pest tele volt lármával, Ócsálta a traktért sütött kappanával,

Fácánt kért és foglyot császármadarával,

Sámpányer butéllát hordatta hármával.

Ha kellner szaporán, amit kért nem hozott, Sokakat közülük mindgyárt megpofozott, Teremtettét szórta, szakramentirozott,

Buzma volt még tegnap, ma miként változott...119

A könnyelmű, garázda nemes megjelent tehát a diétán és megszületett a típus irodalmi ábrázolása is. — Az országgyűlést pedig hamarosan áthelyezték Pozsonyba — Bécs közelében aztán elfosz- lott a dicsőséges nemzeti szappanbuborék.

A továbbiak folyamán a lehanyatlott nemzeti mozgalom jó ideig nemesi feudális korlátoltságéi mozgalomként szerepel, a francia forradalomtól visszaretten és lojális az uralkodóházhoz. — Martinovicsék — akik javarészt jozefinisták voltak — elszigetelten maradnak. — Költőink ha a Habsburgok egy-egy alkalomra díszmagyart öltenek lelkesen ünnepük őket. — Dayka Gábor, aki „Pesten, 1790. okt. 11-én „A nemzeti öltözet”-ről írt lelkes verset, 1792-ben „Ferenc királyunk koronázására” így zengett:

Arany idő derül, uj századot kezdünk,

Ferenc fejére száll Leopoldnak koronája;

Kezében a kormány, már egyesül velünk,

Már kérkedik vele Corvinnak palotája.120

Ferenc koronázása ugyanis Budán zajlott le s ettől fogva lett a főváros a királykoronázások színhelye. —

— A hazafias szellemnek állandó ébrentartója, Virág Benedek Verseghy mellett az első magyar költőnk, aki a fővárosban telepedett meg. A városban nemcsak otthonát látja, hanem a régi magyar dicsőség fényét és a jövő reményét is keresi benne. Állandóan visszatér ehhez a gondolathoz. „Reseta Jánoshoz” írott költeményében megtelepedését és pest-budai költészetét mintegy programm- szerűen állítja be:

Végre én a régi fénynek

Itt találtam fel helyét,

Hol Lajost s Mátyást uralta Trónusában a világ;

Itt Kelenföldnek hegyénél

írtam ezt és többeket...121

119 Gvadányi: A mostan folyó országgyűlés satirico-critice leírása. 1791. o. 19 — 22. — Figyelemreméltó ebben a műben az országgyűlésre kivezényelt horvát ezredek érkezése. A költő pontosan érzékelteti a megfélemlítő hatásukat:

Sok gondolta fognak csak rostokot tenni Itt Pesten sokáig nem fognának lenni.

De volt a Nagyoknak adva értésére Hogy mért jöttek ezek országgyűlésére.

Koronánknak ők nem jöttek őrzésére Sem a diplomának elintézésére.

Ki deákul tudott, oly mind észrevette A dolgot, fejét is sok lefüggesztette.

Morvába a Russus! most egy sem hirdette,

Sem a reichenpachi végzést nem nevette.

119a Isten veled, örömöm (hasonlóan a búcsúszavakhoz: ágyő, örültem)

120 Dayka Gábor költ. 1917. Olcsó Kvtár. p. 79 — 83.

121 A régi magyar költ. i. h. p. 209.

4 Pest-Buda a 18. század költészetében

49