Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
A nemzeti mozgalom s pest-budai vonatkozású versirodalma
A NEMZETI MOZGALOM S PEST-BUDAI VONATKOZÁSÚ VERSIRODALMA 1711 után a feudális és politikai széttagoltság fölé az egész országot összefogó abszolutizmus emelkedett s az egész területet gazdasági egységgé szervezte — gyarmati korlátok közé. Az ország tehát gyarmati sorban ismerkedett meg a kapitalizmussal és így az eredeti tőkefelhalmozás lassú folyamat volt, kevés eredménnyel. A visszahúzó és lendítő erők azonban egyaránt elegendők voltak arra, hogy az országban öntudatosodás, nemzeti ébredés eszmélkedés következzék be, számbavegyék az országos erőket, sérelmeket.111 Az ébredés nemzeti mozgalomba azonban csak akkor csapott át, amikor a sérelmek egy táborba hozták a legkülönbözőbb érdekű osztályokat, rétegeket. A gazdasági sérelmek egyaránt érintették a nagy- és középbirtokos piacra termelő nemességet s az iparos kereskedő városi polgárt, akár német volt, akár magyar. A középbirtokosok és az arisztokrácia sokáig az udvar lekötelezettje volt, hivatalokon, kitüntetéseken, címeken kívül az ún. abszolút államhatalom biztosította számára a hatalmat jobbágyai felett. Az egyház pedig a feudális társadalom és az abszolút monarchia kész eszköze volt óriási kiváltságaival és óriási vagyonával beépült az uralom rendszerébe. Mihelyt II. József nem akarta tovább tűrni, hogy az egyház állam legyen az államban, — korlátozta a klérust, az egyház ellene fordult egész birodalmában. Mihelyt a kapitalista rendre törekvő felvilágosult abszolutizmus érdekében szembefordult a feudalizmussal — szembefordult vele az arisztokrácia, a nemesség. Az uralkodó kezében lévén a szervezett bürokrácia, a hadsereg, — szolgálatába állván a kapitalizálódó arisztokrácia egy része is : ez az összeütközés katasztrofálissá szinte csak Magyarországon vált. Itt a nemesi kiváltságok, s nemesi önkormányzat érintetlen volt, a közigazgatás nemesi és egyházi kézen, a városi polgárság, polgári értelmiség alig volt s a fejedelmi hatalom elvetve addigi alapjait, mintegy megbénult — egy világpolitikai lökés pedig forradalmi helyzetet teremtett. — A piac alakulásában közvetlenül érdekelt polgár és birtokos nemes, a nemezeti ideológiát hordozó értelmiségi — mint baloldal — mellé felsorakozott immár a „nemzeti” sérelmekkel a feudalizmus „ősi szabadságát” visszakívánó pap és a maradi, reakciós nemesség minden re' sze a nagybirtokostól a bocskorosig — mint jobboldal. Az 1781-től békésen emelkedő, 1784—85-től a jobboldal csatlakozásával mint harciasabbá váló nemzeti mozgalom budapesti vonatkozású versirodalma is mind szaporább. Elsőül a névtelen nemesi költészet egy emlékét idézzük, bosszús tiltakozás, amiért Bécsből német rendet szabtak Magyarországra: Hová lett dicsőséged, dicső Budavára? Mért ősi fényességed nem hat onokára ? Kiholtak örökösid a Mátyás házábul, S igy származtak gyilkosid ama mostohábul. . . Szemem milyennek leli most is palotádat? Sir szivem, ha képzeli hajdani pompádat, Mikor olyan magyarok úgy tudtak szeretni, Kiket én csak akarok s nem tudok követni. Mentésen, kalpagosan jöttek udvarolni, annak, aki magyarosan tudott parancsolni. „De nem rég Bécs németül írt csak egy-két rendet” s eltiltotta a magyart attól, hogy a maga székhelyére várja királyát. Restellt tornyot csinálni magasabb hegyekre és a palotában rendezett be csillagvizsgálót. A dal azzal fejeződik be: Derülj, kies hajnalunk, ragyogj a szép égen, Adj győzelmet minden házi ellenségen; Hozd fel ismét hajdani szabadságunk fényét, Töltsd be hamar szivünkben régen várt reményét.112 111 V. ö. Pach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. 112 Itk. 1927. p. 102. 44
