Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Az egyetem Budára helyezése

Dum nox astra tegit, sua lumina Buda reducit;

Quod praestare nequit sol, mea Buda potest. Buda ! Cui similem jam te mea carmina dicant?

Te cano, tu tota nocte, dieque nites !58a

Az egyetemmel egyidőben Budára került annak nyomdája és könyvtára is. Mátyás király híres könyvtára helyén tehát újra könyvtár állott:

Heu me ! Quid quaeris vellem te Galle tacere;

Tristia quippe animo sunt tua verba meo.

Hic, ubi nunc stamus, toto celeberrima mundo,

Matthiae regis bibliotheca stetit.

Staret adhuc, Musasque suo cum monte teneret,

Turcica ni Musis gens inimica foret.

Fama, locus, lapides, et rudera multa supersunt;

Haec tantum ex illa stant monumenta domo.

Da gemitum, et lacrimas, hospes doctissime! Deinde Dic, uti gens crimen hinc luat illa suum.

(Ad Gallum de celsissima bibliotheca Budensi olim a rege Matthia Corvino errecta)58»

Nemcsak Szerdahelyi emeli ki a könyvtár jelentőségét, Balogh Sándor Eucharisticonja Mária Terézia ünneplésére az egyetem történetét mondja el Nagy Lajos óta. Lelkes szavakkal ünnepli a könyvtárt is:

Et tu, Buda, decus patriae, cultissima libris Serina nunc teneas, Corvini si ampla maneret Bibliotheca, tuis quondam concredita muris;

Et raptos reparat Princeps tua maxima honores. . .59

Az egyetem nem sokáig székelt a királyi várpalotában. II. József Budára helyezte a Helytartótanácsot és az országos katonai főparancsnokságot, utóbbit a palotába. Az egyetem átköltözött Pestre, a feloszlatott Pálos-rend kolostorába. A teológiai fakultást leválasztotta az egyetemről és Pozsonyba menesztette. Szerdahelyi ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatos verseit már említettük. Budára tehát Minerva helyére Mars költözött, Pest pedig nemcsak Mercurius, de immár Minerva városa is lett — hogy a kor nyelvén szóljunk. A budai, majd a pesti egyetem tanáraival, hallgatóival az iker-főváros költőket, írókat is nyert. — Nem kívánjuk felsorolni a professzorokhoz írott számos tisztelgő költeményt. Talán többet jelent ennél a neves tudós és költő, Földi Jánosnak, aki akkortájt orvostanhallgató volt, 1786-ban Cornides Dániel halálára írott verse.60 Költeményében még Schore- tics Mihály és az egyetemi katedrára meghívott Fogarasi József halálát is elgyászolja: „Pest a tudósoknak látom, merő pestis !” kiált fel. Az esetlen szójáték és a vers nehézkessége ellenére az egész mű mégis hű kifejezője a sorozatos egyetemi halálesetek miatti hangulatnak.

Érdekes és felemelő az a bátorság, ahogyan egyes professzorok Budán mindjárt hozzáfogtak ahhoz, hogy nemzeti nyelven adjanak elő, mégpedig olyan tudományokat, amelyek akkor a legkevésbé látszottak erre alkalmasnak: Dugonics matematikát, Rácz Sámuel orvostudományt akkor, amikor a magyar nyelv egyetemi tanítása még vágyálom volt és még nemzetinyelvű középiskola sem létezett. Rácz Sámuel nemcsak előadott, de népszerű orvosi könyvet is írt magyarul.

68a Silva Parnassi Vindobonae 1788. p. 179, 223.

59 És te Buda, a haza ékessége most őrizd a legműveltebb könyveknek tárát, Vajha megmaradt volna a Corvin dus könyvtára, mely hajdan falaidra volt bízva! Az uralkodó azonban legnagyobb mértékben helyreállítja elrablott tisztességedet.

60 Földi János költ. 1910. p. 131.

24