Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Verses megemlékezések a fővárossá fejlődő Pest-Budáról

Orczy a verses levél laza szerkezetű műfajában írt róla Barcsay Ábrahámnak a „Bacchus tükrös templomából”:

Sip, dob és trombita zeng magas karokban,

Lárvás nép tolyongva hintókon, szánokban,

Jön, gázolja egymást szoros pitvarokban,

Végre felhat s oszlik szeglet kucikokban...

A szép nem hódító, könnyű öltözetben Alá- s fel-sullogván beggyes kényességben,

Természet kincseit mutatván rendében,

Ütközetet támaszt ifiak szivében.

Most jobbra, most balra hányja tekintetét,

Várja szerencsének boldogabb esetét...30

A költő nem nézi jó szemmel a lármás vigalmat; elegendő közéletnek tartja a Barát-utcában (a mai Belvárosban, az Egyetem-utcában) a Tábla és a Curia körül zajló jogászi forgalmat:

Themis volt valaha király e várasban,

Láttad a trónusát a Barát-utcában.

Nem volt ennek ilyen lármás áldozatja,

Szent csendességgel ment véghez szolgálatja.30

Levelező költőtársa, Barcsay is ír a pesti farsangról: országos híre fut a németellenes jogászok és a városbeli német kéményseprők véres és nem kevésbé boros verekedésének:

Haliám, hív társ, pesti Bacchusnak csínjait,

Ki megrészegítvén váras lakosait,

Borral elegy vérrel okádta falait S utcán kinoztatta Verböcznek fiait.31

Az esetről Kreskay Imre (1748—1811) két latin nyelvű ódát írt, amelyben leszögezi, hogy nem a németséget akarja bántani, hanem az iparoslegények garázdaságát, ők kezdték a verekedést. Igaz, hogy a jurátusok tüntettek contra germanos,32 Csak nem erre az eseményre céloz Révai is, költői szabadsággal Pest helyett Budát mondván 1781-ben?

.. .praeruptis ardua saxis Buda, heu ! fraterna nunc quoque caede ferox.33

Békés szórakozás tréfás leírása kelt bizonnyára 1779-ben Verseghy Ferenc tollából — Kreskay írásai közt maradt fenn.34 „Orpheus Daphnisnek. Tavaszi mulatságokról” a címe és a kiadó Hattyúfi Dezső jegyzete szerint részletei „betekintést engednek a főváros akkori viszonyaira, különösen a polgári élet mulatságaira.” A mitológiai nevek alá rejtett valóságos személyek és a merő célzásokból álló előadás ellenére annyi kihámozható a versezetből, hogy a pálosrendi diákok kirándulásáról szól. A Pesti Dunaparton csónakba akartak szállni, de nagy szél fújt, ezért a hajóhídnak kerültek, hol előttük lovasság vonult át a burkus háborúból jövet. Egy budai fürdőben megfüröd- tek, másnap alighanem a Városmajorba mentek. Láttak sisakkovács és szobrász-műhelyt, egy kertben heverő szép leányt, ehhez egy fiatal társuk visszamesterkedte magát : Daphnis ez, aki nem más mint Kreskay, a versszerző, a könyvek tárházának őrzője. A tanulók körhintára ülnek, falovakra, a tanárok kártyát, tekét választanak. Venus azonban nem szenvedheti Pallas seregét, rájukküldi alighanem az igazgatót, aki véget vet a nőhöz közelkerülő papok szórakozásának.

30 Két nagyságos elmének költ. szül. p. 203—205.

31 U. o. p. 115-116.

31 Kreskay Imre: Költői levelezések. Hattyúfi D. bev. p. 9.

32 „németek ellen” — v. ö. Várnai Sándor: Véres ribillió Pest város utczáin a 18. században. = Uj Magyar Szle. 1904. szept. p. 115 — 138.

33 Révai: Latina 1792. Elegiarum lib. II. 5. p. 87.

„...meredek sziklákon magas Buda, jaj, most is bősz testvérölésben. .. ”

34 Költői levelezések p. 59 — 63.

15