Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Függelék: Idegennyelvű versek Geréb László fordításában
Hajh! a hajókra csapott, rakományuk a szalma, a termény, Hamvadozó szekerek, nád pocsolyákban enyész. Fuss a hajóhídon át, és mentsed, amit lehető még! Jaj, de a rontó láng azt is eléri hamar! Már is a hidlábat rombolja dühöngve a parton, Ott kikötőjéről titkon elold egy uszályt Égve hajózik alább, laza szalmazsupok lobogása Fel magasan tüzelő. — Vond fel a horgonyokat! Nyissatok átmeneteit, ki ne gyűljön a hidi hajó-sor, mert az iker-várost, Pestet eléri e vész. .. [Esdeklő karének. Az Ország Védő Szelleme fellép. Majd. :] Megmentve a hid, megnyugszik a lég már, Barlangba záródott, a szél is csendes. Fel hát! Kettőztessétek most erőtök! Fojtsátok újabb viz-sugárba bátran A fáradt lángot, rablással betelt im !... [Ismét karénekek és az Ország Védő Szelleme. Végezetül József nádor és Ferenc császár éltetése.] A rómaiak szelleméhez [midőn a Hétszemélyes Tábla ítéletet hozott a Martinovics perben] — Bacsányi János — Nem kell hinnetek azt, hogy szebb vala régi bukástok, Vesztünknél nem volt a tietek se dicsőbb: Három férfiú ment Rómára dühöngve gyilokkal, Hét a személy, aki most rontani jött a magyart. (1795.)
