Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Függelék: Idegennyelvű versek Geréb László fordításában
Midőn első Lajosé volt itt a kormány, és Zsigmond uralkodott szívesen ormán, s vitézül és bölcsen Corvin itt tartá udvarát, mely Európában a legelső, bölcsekkel bölcselő, szépekkel enyelgő, s a vitézek ámulva néztek csak — rá. Bár királyin fénylik még ott palotája, hiányzik a fönség, házát aki szállja, de annál bővebben él a palotán, a király félelmetes székhelyén számos ügyintéző udvari fő-fő tanácsos, akik között Brunswickom már is talán az egyik legfőbb hivatal terhét hordja. . . Ha visszább tekintek, mily házakat látok: ott laknak a keresztény zsidók: a rácok, külön városban, amely ott csinosabb módjával sorjázik a hegynek alatta, mely fönnen ugyanazt a nevet hordja, mely szívemnek leges-legmagasztosabb. De ellibben mind ez a városi pompa most inogva, mint hogyha ittasult volna, mégis szemem megakad egy keveset a Vízivárosban, e derűs vidéken, látom a számos, hosszú ház egyikében, hogy törökök imáznak: ott egy mecset. Míg ott hegy szőlő-koszorúzta gerincén ama tisztes építmény egykor keresztény éneklő ájtatosok helye volt s most előítélet-mentes uralkodónknak parancsolatára szolgál harcosoknak, e rend az államnak, sajnos, ma hasznosb. Ott egészségünket gyógyító források fakadnak nyájasan, gőzölgő hullámok nemesbítik silányabb vizű Dunát, mely hidegen, gőgösen fogadja őket, a forraló gyönyörrel megpörkölőket. Most értük el éppen az új Ó-Budát: A városok zsarnoka, Rómának sarja, hajdan légióval ezt kicsikarja, kik világot nyomtak el fegyver alatt. Most szinte egyéb se, csak egy halom bódé. . . a... zsidóké... Szép épület épült itt tükrös víz mellé, hol hernyóknak fonalát fonják selyemmé, s ez hölgyeknek ékessége lesz így. ..
