Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Függelék: Idegennyelvű versek Geréb László fordításában
Főváros, egykor vissza a honfivér váltott, a sorsnak tornyaid intsenek: marcangoló, gonosz török mit s Szíria kardvasa dúlt terajtad, mert most tetézve visszanyeré öled. Thessáliának hajdani szép hada, hozzád vonult egész csapatja, elhanyagolva görög vidéket. A régi széket megveti, ajtait, a szent hegyoromot és ama berkeket, arany- s ajándokokkal ékest mert Buda főbb valamint a Pindus. Itt szent királyok termeiben, mely a török vezérnek szinte becsült vala, Phoebusra esküvő csapat, gyűlt megtelepült, soha el se hagyja már Gréciáért. Innen alátekint közel Dunára: bárka libeg sok ott, lenéz a városokra és a dús kikötőire, nagy hajókkal. Boldog e várhegy! Felszabadulva bősz, vad Boszporusnak járma alól, török bilincs közül, különb jövőre, szebbre vezérli már Teréza. Ó, boldogabb mint Phrygia városa s görög Mykéné, melynek erős falát midőn a támadók ledönték, rontva maradt, heverőben immár. Véres tetőkön ámde te tornyozott fejed kinyújtod és a királyi ház felékesül megint — Apolló. székhelye, háza lehetne méltán. Ezután tizenegy szakaszban magasztalja az országos főméltóságokat, utoljára Ürményit, a Ratio educationis tanügyi reformjának egyik szerzőjét, majd így folytatja: S túdásnak égi istene mind örül: Pallas porondján jóeszű ifjakat tanít csatázni és e módon gondba keverni magát haszonnal. Mihelyt az első szót kigagyogja a fiú, a mester híven ül oldalán s polgára míg leszen jövőnek, zsenge, kis éveitől tanítja. Pannóniában jönnek ekép tudós Korok, sötétlő köd soha nem takar: ezért örök, nagy oszlopokra foljegyeződik e nap hazánkban. Q Pest-Buda a 18. század költészetében 81
