Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Függelék: Idegennyelvű versek Geréb László fordításában

Magyarország és a budai hévizek keletkezése

A „Metamorphosis Hungariae”-ből - Schez Péter (1691-1756) Európa földje, vizei, éghajlata rendezetlenek. Európa istennő kérésére Jupiter megígéri segítségét. E területen Mars és Diána istenek leánya, Hunna nimfa vadászik : üldöz egy sebzett szarvast, mely a Dunába ugrik. — Következik a 3. rész.

Is ter, a vízisíén születésnapját megülendő,

sok vendéget hív, rendez italt, lakomát,

Fekete-tengerről Triton, meg a fürge Palémon

és maga módján jött mindvalamennyi szirén,

Hellespontusról települt a közükbe Leander:

kit helytartóvá tett a nagy Oceanus...

Most recsegés támadt: beszakítva a sátori gyékényt,

egy sebzett szarvas ront be — kimúlva lerogy.

Hunna, a nimfa minap sebzette vasával e szarvast, lándzsa le nem terité, most leteríti a víz.

Reszket a vendégség, elhagyja az étket, az asztalt, enni ez asztalnál már meg is undorodott.

Gyászba voná a tetem vendégségük, lakomájuk;

szerte repült sok tál, hullnak a tört cserepek.

Éppen az isten ivott, szájához emelte a kelyhet,

rémülten veti most földre a drága edényt.. .

Rémületük múltán, újból hogy az érzelem éledt s már félelmeden dolgozik újra az ész,

visszanyerő színét Ister s nekibátorodik már:

Csak ne legyen házán holmi csel és baleset...

Elvinné, de a súly folyvást nehezebb lesz, iromba, minden része nehéz, el se cipelheti így...

Mégse vigyázza a súlyt, inkább a nagyobb veszedelmet, s azt hiszi, hogy már-már háta is összetörik.

Félti tehát éltét — rábízza a sorsra a többit —

s félre, a partra vivén, rejti üregbe fejét.

Izzadozik, fázik, sápad, kipirul, kimelegszik, homlokon, orcáján hull verítéke alá.

Két okon indult fel, mert munka s a rémület űzi; megdermeszti emez — és kihevíti amaz.

Végre a parton volt szarvasnak iromba tömegje;

megfáradt Ister lent a Dunában üdül. . .

71