Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
II. A "csodálatos nagyváros" közelről
10 "Ó, TI ... BÚSKOMOLY UTCÁCSKÁK A TABÁNBAN...” .... Az ifjúság ellenben Budára tartott, mégpedig abba a városrészbe, ahol e- sös napokon csak az ereszek alatt lehet járni, mintha az öreg hivatalnokoktól itt mindenki megtanulta volna a kakaslépést, valamint az egyensúlyozás művészetét, amely emberemlékezet óta szokása az idősebb tisztviselői gárdának. Valóban ők járnak erre legtöbbet a kanyargós utcákon, ahol olyan némák a házikók, mintha itt mindenki hangtalanul szülné meg gyermekét, nesztelenül talpalná cipőjét, a boldogtalanok nem merészelnek hangosan siránkozni, és a szerelmesek mindig csak egy falból kiálló, öreg kampós szegre irányítják szótlan tekintetüket, ahol már a nagymama is befejezte életét... 6, ti hamvazószerda hangulatú, nagypéntekiesen búskomoly utcácskák a Tabánban, ti voltaképpen a szemérmesen surranó szegénység utcái vagytok. A száz- esztendős ódon kapuk lelkedre záródnak, amelyek sohasem mertek kinyílni; szú módjára őrlő öregség himbálgatja fejét az ablakfüggönyök mögött; hervadó asz- szony süvít keletien hamupogácsái felett, és skroflis kislányuknak a családanyák különös altatóéneket mondanak a hóbortos Krúdyról, aki a tabáni öregasszonyokat ugyanazzal az egy mesével vigasztalja: hosszú szeget kell verni a férfiak hátulsó fejébe, amikor azok alszanak, ameddig a hajzat eltakarja a fejbőrt, az életunt halottkémet reggel édespálinkával vagy borral kell várni, a sírásóval jó előre megbeszélendő a dolog, hogy az "öreget" gyorsan eressze le a gödörbe, mielőtt észrevenné magát, és akkor harmadnapon már jöhet három piros rózsával a kezében a dalos előljárósági írnok. Ó, ti boldogtalan budai kis korcsmák, ahol a Fliegende Blätter avult élceit mondogatják a piros orrú előkelőségek, miután éberlasztingcipős lábukat jó mesz- szire elhúzzák arról a helyről, ahol a kenyérsütéshez való kovászként erjedő, a főbűnöktől villámló szemű, az őrjöngésig csigázott vágyú negyvenesztendős feleségeik lába keszeg írnok lábával barátkozik a baklábú ivóasztal alatt; ó, ti kis korcsmaszobák, ahol a harmonika sűrű füstön, emberpárákon át keresi a füleket monoton hangjaival, hogy reggelre vagy egy hét múlva megvalósíthassa a nótában levő jó tanácsot a sápadt szűzleány vagy a nagymájú menyecske; ó, ti kedves korcsmaudvarok odaát a Tabánban, ahol filagóriát vagy ártatlan kertecskét épít a télen ujjaival malmozó Sauwirt az élet örömeit ócska hordók tartalmában keresgélő polgároknak; zöldléces virágállványok,, amelyek a sváb csapos mocskos ujjai alatt növekszenek, hogy később pihenőhellyel szolgáljanak egy szőke vagy barna női fejnek, amely elámult egy cigarettát sodorintó kézen vagy egy pomá- dés hajfrizurán; - ó, ti kis budai menedékhelyek a Városi élet elől; ti romantikus kalitkái a gyermekkori mézeskalácsot /a regényességet/ nem felejtgető városi polgárságnak; ti cSatornaszagú, áporodott ború, szennyes életű, nyomasztó, szerénykedő, papucsban járó kis korcsmák, ahol a pesti táncosnő felejti lábszárának kék erezeteit, derekának ráncait, és azt hiteti el önmagával, hogy először 73
