Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
29 "... ÉLNI, ÉLNI, MINTHA UTOLSÓ ÉVEIT ÉLNÉ A VÁROS". .... Látta a pesti utcákat, amelyeken szünet nélkül építettek, mintha az egész világ számára lakóhelyről gondoskodnának a pesti háztulajdonosok. A tótok pihenés nélkül ásták a földbe az építőállványokat, elképzelni sem lehetett, hogy valamikor annyi lakosa legyen Pestnek, hogy minden házba jusson belőle. Látta kövezni, javítani az utcákat, amikor is Pesten azt mondták, hogy már megint valami panama van a városházán. Látta megnőni a körutak satnya fáit, a terek bokrait, a villamos vas utak hálózatát, a kávéházak ablakait, a lámpások számát, a színházakat és mulatóhelyeket, a boltokat és újságokat. Látta, hogy ez a vállalkozó kedvű város hogyan rohan a csőd felé, terjeszkedésével és mámoros életkedvével, látta, hogyan merül el adósságaiba a polgárság, hogyan fulladoznak a fényűzés terhe alatt az egyszerűséghez szokott családok, hogyan nevetik ki a múlt századbeli öregembereket, akik morált és megállást prédikálnak a vad hajszában... Látta, hogyan válnak évről évre elbizakodottabbá a férfiak, drágul a női kalap, hosszabbodik az éjszaka, hogy már alig pár óra választja el a reggeltől, tombol az élvezetvágy, szinte csak azért izzadnak az emberek a pénz utáni hajszában, hogy legyen estére mulatni, cipőt venni a nőknek, ékszert hitelben, élni, élni, mintha utolsó éveit élné a város. A vakember látta az ünnepélyeket, amelyeket mindenféle cím és ürügy a- latt rendeztek, hogy legyen hol találkozniok azoknak, akiknek estélyiruhájuk van. Látta, hogy már mindenkinek van frakkja, van bálicipője, van virágja, az arcán gondtalan, hetyke mosolya, a szívében áradó kedve... Látta, hogy minden férfi és minden nő szerelmes, minden asszonynak van a férje mellett szeretője, minden este megifjodva, kpihenve vetik magukat az emberek az élvezetekbe, már csak azok a gyermekek élnek egészséges, normális életet, akik még nem tudnak járni. A vakember látta, hogy már négy kupolája van Budapestnek, amelyet a Dunán lefelé érkező hajóknak mutogat, kettő Budának, kettő Pestnek; látta,hogy a fehérdereká, szentimentális nyárfák, amelyek úgy remegnek a szélben, mint a szűzleányok, napról napra fogyatkoznak a város erdejében; látta, hogy a régi polgárházak szalonjaiból eltünedeznek azok a hímzések, csipkék, képek, amelyek a serénykedő női kezek munkája folytán jöttek létre? a női arcok és hajviseletek többé nem a budai és belvárosi templom ódon szentképeihez alakulnak, hanem átutazó, hírhedt nőszemélyek, táncosnők és kokottok diktálják a divatot /amely áramlásban rövid időre felbukkan Ena, Pesten vizitelő spanyol királynő széles- karimájú kalapban is/; mind ledérebb a társalgási hang, mind vakmerőbb a kéjvágy, amely válogatott szavakkal suttog a színházban a nők mezítelen válla felett, az utcán, a csipkefátyolos kalapka mellett - a családi otthonban, amelyben még érezni az alig elmúlt karácsonyi estéknek viaszgyertya szagát. 53
