Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
litikai szenvedélyek a végletekig felizgatják az embereket, a miniszterelnöktől kezdve mindenki meggazdagodáson töri a fejét. "Üzlet!" Úgy hangzik ez a szó, mint a trombitaharsogás. Sok pénzt keresni! Ezért ássák a kávéházak padlóját. Az ideggyógyintézetet megnagyobbítják, Kecskeméti Viktor ellopja a félmilliót és Surányi átveszi újságját és naggyá szervezi. Sivár, jajgató, kétségbeesett, elégedetlen és csőd szélén álló város ez. Az emberek fuldokolnak az adósságoktól és senkinek nincs hitele. A készpénznek hallatlan értéke van. Az üzleti spekuláció szinte nem is törekszik egyébre, mint készpénzre, amelynek kurzusa csodálatosan emelkedik.- Mi lesz? Mindnyájan tönkremegyünk! - sóhajtoznak az emberek.- A mai rossz üzleti és kereskedelmi viszonyok megingatják a legerősebb cégeket! - állapítják meg a közgazdák. Bár nincs kimondott krach a spekulációban, mindenki úgy érzi, hogy az élet már nem mehet így tovább, reménytelen és elviselhetetlen az élet. Az öngyilkosokon alig csodálkoznak. Még az uzsorások is kiveszőiéiben vannak Pesten, Hartmannt és Lefkovicsot sajnálkozva emlegetik a pénztelen gavallérok. Szinte nyitott ablaknál folyik már a pesti élet. Minden lakosról tudják, hány korona van a birtokában, mennyi hópénzt kapnak a maitresse-ek, ajándékot a művésznők, kölcsönt a barátok, zsákmányt a játék és háztartás-pénzt a feleség. A fővárosban senki sem csinálja azt, amihez hivatása van. Régi foglalkozásokat elhagynak, hogy új utakon próbáljanak boldogulni. Proviziót szeretne kapni az utcai járó-kelő, mert benépesíti a körutakat. Ingyen csak a bolond beszélget a kávéházban. A hírneves Lantos által alapított mulatóhelyeken az alkalmazott nők külön fizetséget számítanak fel minden egyes szó után, amit a bevetődött vendéggel váltanak. /"Hogy van kisasszony?" -: egy vacsorát jelent. "Milyen vidékről való, kisasszony?" - "Ahonan ön, pasas ur!" -: tíz forintot ér./ A szerelem női ügynökei éppen nem fecsérlik hiába az idejüket, mint akár a férfi ügynökök. Céltalanul, tiszteletből, vagy rokonságból már nem köszön senki a városban. Még a vendéglősök és főpincérek is az elköltött összeg latba vetésével "adják le" köszönésüket a helyiségeikben. Bizonyos tolvajnyelv lesz divattá a városban, "Dohány"-nak nevezik a pénzt, mindenki "link" akar lenni a városban és előkelő hölgy elvárja az udvarlójától, hogy bevezesse a "jéniss" nyelv titkaiba, miután a Lipótvárosban már másképpen sem tudnak beszélni a hölgyek............ (1917) /Őszi utazások... Bp. 1917./ /I02-106. 1./ 50
