Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
22 "... HOGYAN LEHETNE EBBŐL A TOLVAJ VÁROSBÓL A MEGÉLHETÉST KIPRÉSELNI... " .... Az ifjd azon emberek közé tartozott, akik budai kiskorcsmákban állítják fel planétájukat, az itten megfogalmazott tervek szerint óhajtanak boldogulni odaát a messzi Pesten...- Én nem hagyom magam elgáncsolni, Micike, akárhogy törekednek erre az ellenségeim. Minden reggel átmegyek Pestre, és nézek, szimatolok, tervezek, hogyan lehetne ebből a tolvajvárosból a megélhetést kipréselni. Ha cipőfoltozó volnék, szeget vernék minden cipőbe. De én író vagyok, Micike, és tartom magam olyan írónak, hogy akárkivel felvehessem a versenyt. Most még elnyomnak, sanda, ellenséges szemmel néznek mindenütt, ahol megfordulok, de már nem soká tart az egész. Van időm, kibőjtölök mindenkit, még a legveszedelmesebbeket is, akik nem tudnak ugyan írni, de annál tolakodóbbak, annál gyorsabb a lábuk, minél ravaszabb az észjárásuk. Ki kell tartani, mint egy éhes diáknak, majd csak beeresztenek a kapun. Leginkább botrányokat szeretnék elkövetni, hogy az- újságok mindennap írnának rólam. Ha Blondin lehetnék, aki tojást főz a Niagara felett... ha Casanova Jakab lehetnék, akit megvernek minden éjszaka nők ablakai alatt... ha Kozarek, a hóhér én lehetnék egy napig valamely nevezetes akasztásnál... ha én lehettem volna az ál-Wesselényi vagy Stanley, az utazó!... Mindegy, hogy mi történik velem, csak beszélnének rólam ezek alus- ta emberek, mint Benedek Aladárról, aki éppen most csukatta be magát bankóhamisítás ürügye alatt a Fortunába! Feltűnni, Micike, még ha megverik is utána az embert!- Szép könyveket kell írni! - válaszolt egy pohár bor lehajtása után a babaképű kisasszony. - Ugye, papa, igazam van? A hajóskapitány a kifreccsent borból kétkéményes gőzöst rajzolt az asztal lapjára. Az ifjú összeráncolta a homlokát:- A könyveket nem olvassa senki, de a rendőri vagy botrányhíreket mindenki. Mily nagyszerű volna, ha egyszer letartóztatnának állam- vagy vallásellenes cselekedet miatt! Az újságok megírnák élettörténetemet, és én azt valla - nám, hogy természetes fia vagyok egy hercegnek, és csak álapám volt az ácsmester... Valamely nagyszabású botránynak kellene a központjába keveredni, valahol felgyújtani egy templomot... a magával elfoglalt fiatalember csak mindig tovább fújta a mondókáját;- Piros nagyrágban kell járni, Micike, ha az ember boldogulni akar. Nagyon jó dolog az is, ha őrültnek tetteti magát valaki, és eleven bogarakat, egereket nyel, pávatollat tűz a kalapja mellé, fütyül a templomban, és sündisznócskát hord a kabátja zsebében. Jó dolog, ha ellenségeink azt híresztelik, hogy ö- reg nők varrják az ingüket, ellátnak zsebpénzzel, ha fiatal korunkban váltót hamisítottunk, és vénségünkre egy hercegkisasszonyt elszöktetünk. Jó dolog, ha 44
