Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"

\ oldalán sétálgat korán reggel. Csávolszky Lajoshoz, az Egyetértés szerkesztő­jéhez a hajdúsági helyiérdekű vasút állomásfőnöke is írhat ajánló sorokat. Kiss Józsefhez, A Hét szerkesztőjéhez Glűck Frigyes, Glück Frigyeshez Szemere Miklós, aki most van átköltözőben az Arany Sasból a Pannóniába. Szemere Mik­lóshoz Szűcs pàtri, akivel együtt vitt kardot Törökországba, Szűcs pátrihoz a szatmári rendőrkapitány, aki az utóda lett, a szatmári kapitányhoz. ..- Elég, asszonyom, nem megyek Szatmárra.- El kell járni a színházakba, az új darabok főpróbáira, ahol a főváros előkelőségei szoktak találkozni. Itt megjelennek a fontoskodó, nagyképíí kritiku­sok, akik a mellényük gomblyukába dugják ujjúkat, amikor a közönséget mustrál­ják. Itt vannak a nagyhatalmú szerkesztők, akik baziliszkus-szemeket vetnek a kezdő színésznőkre. Itt ülnek az irodalmi gavallérok, akik ugyan még még egy ép mondatot nem írtak le életükben, de kifogástalanul vannak megfésülve és jól szabott kabátjuk van. Ülnek, hemzsegnek, forognak itt mindenféle emberek, akik­nek semmi közük sincs se a színművészeihez, se az irodalomhoz, csak a feltfí- nőség kedvéért'lepik el a délelőtti színházat. Nagyszájú senkik, ostoba tökfilkók, szerepelni vágyó ostobák nyüzsögnek a padsorok között, a színészek cipészeivel és a színésznők szabónőivel egyetemben. Itt van egész Pest, mint mondani szok­ták. Tehetségesek és tehetségtelenek, félbolond asszonynépek és irodalmi isme­retségre vágyó hölgyek. Igaz, hogy sok a rosszagd gyanús személy a főpróbái gyülekezetben, rosszabb közönség van itt, mint egy álarcos-bálon az orfeumban, de divatos, magára adó embernek mégis meg kell itt jelenni, hogy emlegessék a városban. A kis törtetők, a furfangos ügyeskedők, a nagyképű maflák, a sze­repelni vágyó asszonyok között elvesznek a tehetséges emberek, de mégis itt kell lenniök, hogy délután lássa őket a színházból kijönni a Kerepesi út közönsége. Igaz, hogy itt beszélik meg a ledér nők legközelebbi randevúikat, de ugyancsak itt dőlnek el a színdarabok sorsai is. Ha író volnék, egyetlen főpróbáról se ma­radnék el Pesten ........... (1922) / Hét bagoly. Bp. 1922./ /118-121. 1. / 16. ”... CSAK ... HIRES EMBEREKNEK VAN SZERENCSÉJE EBBEN A városban." .... - Megbuktam Pesten az életprogrammal, pajtás. Itt minden embernek ügyes­kedni, ravaszkodni, forgolódni, szerepelni kell, aki boldogulni akar. Igaz, hogy felkerestem régi barátaimat. Először örömmel csaptak a tenyerembe, mert azt hitték, hogy csak látogatóban járok Pesten. A "vajda" helyet adott az asztalánál az Abbázia-kávéházban és a kedvemért bort ivott. Csendesen nevetett az anek­dotáimon. "Perl öcsémet" biztatta, hogy szivarral kínáljon, a kávésnak figyel­mébe ajánlott, mint régi barátját. Tenzer Pált bemutatta. És amikor másnap és harmadnap újra jelentkeztem a "vajda" asztalánál: Eötvös félhangon megkér­35

Next

/
Oldalképek
Tartalom