Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
előtti sokadalomban unokatestvérem esküvőjén, ő várt a Stefánia-iíton, ő volt a hűség és megbízhatóság ........... (1922) / Őszi versenyek. Gyoma. 1946./ /54-56, 59-60. I./ 12. »’BUDAPEST... HAJADONKORÁT ÉLTE...” Előhang .... a vakember, ennek a regénynek hőse, valóban itt járt-kelt közöttünk. Láthattuk őt a pesti utcákon, mikor még boldog és nyugodalmas volt Magyarország. A bérkocsisok senkit sem gázoltak el, az automobil meghunyászkodva megállóit, ha egy idővel nem egyező szempár szigorúan szemközt nézett velük, a rohanó járókelők nem döntötték fel azt, aki kifeszített könyökkel nyugodalmasan sétált" az utcán. Tekintély, tisztelet, nagyrabecsülés, sőt némi alázat környékezte azokat az embereket, akik lassú léptekkel haladtak útjaik felé, miután polgári kötelességeiknek minden irányban eleget tettek. Fiatal volt még Budapest, a negyven- nyolcas, öreg honvédeket mindig hazakísérte valaki a korcsmákból, a lóvasútin helyet szorítottak az aggastyánoknak és a terhes nőknek, a színházak bejáratánál vigyáztak, hogy le ne tapossák az úrnők uszályait, részvevő csoportozat alakult az eltévedt gyermekek körül az utcasarkon, kicsengették a házmestert, ha éjszaka egy kiskutya kapargálta a kaput, és mindig ajánlkozott valaki, aki a vakembereket átvezesse az utca túlsó oldalára. Budapest naiv, mondjuk, hajadonkorát élte, szíve telve áhítattal az élet szépségei és örömei után, a lelke oly jóravaló, mint a gyermekkertésznőké. Pártját fogta a szegényjének, különösen akkor, ha az elég hangosan jelentkezett, önkéntes és hivatalos állatvédő vette pártfogásába a kínzott lovakat, a beteg kutyát, a sánta galambot; sarkon álló hordár mutatta meg az utat a vidékinek, ha az ismeretlen utcába igyekezett; egy könnyező női szempár, egy asszonyi zokogás, amely az utcán ért utol, megállította azokat is, akik végrehajtásra siettek; az aszfaltbetyárokat és a nők csábítóit kipellengérezték az újságban; megrakták a férfiakat az utcasarkon, ha gorombáskodni merészeltek a nőkkel; a legöregebb asszonynak is akadt lovagja, ha még nem verte orra a földet; a házmestert megatta- kírozta a tömeg, ha kiköltöztette a szegény lakótj jóság, szívnemesség, emberszeretet, liberalizmus, jószívűség, ingyenkenyér, ingyentej, gyermekkert, ingyenkórház, nővédelem, kiházasítás, hajléktalanok menhelye, lelencház, aggok otthona, javítóintézet, tévedt nők istápolása, házmesterek temetkezési egylete, özvegyek védelmezése, árvák pártfogása, ispotályok alakítása volt divatban. ... Egy régi, elmúlt város emlékirata ez a könyv, amely városban lovagok voltak azok is, akik nem láttak semmit sem az ingyenesen mutogatott női bájakból és büszke középületekből ........... (1921) / Mákvirágok kertje. /Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban./Bp. 1961./ 32 /246-247. 1./
