Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"

Még orrában volt Rezedának a bőséges fokhagymával készített rostélyos fa­lusias szaga, már néhány lépés után ráköszöntött a világváros. "Gyilkosság a Ki­rály utcában!" "Egy gazdag bankár megszökött!" "A mosóné főnyereménye!" "A hóhér lánya férjhez ment!" hangzottak az utcasarki kiáltozások, mint a füzetes rémregények címei. Teli torokból kiáltották a kis kétfilléres hírlapok címeit, tar­talmát és a hírlapkiadók megbecsülték azokat a rikkancsokat, akiknek hangja egy egész városnegyed nyugalmát felzavarta. Egy jó rikkancsnak nem volt lehetetlen­ség bármely kezébe adott nyomtatványt a publikumnak eladni. Bementek a boltok­ba, házakba, sőt a lakásokba is, felugráltak a villamoskocsikra és omnibuszokra, rádörrentettek a sétatereken merengő párokra, lakodalmi menetekbe furakodtak, rázörgettek az alvókra.- fíj Hírek! - Uvöltötték, mintha valamely jó postát hoznának a szomorko- dóknak.- Magyar Estilap! - rontottak rá a polgárra, akinek még a hasára sütött a déli nap. Vágtatnak az esti újsággal, amelynek az volt a híre, hogy Rákosi Jenő ír­ja vezércikkeit, "riportjait" pedig Barna Izidor, a korszak két nevezetes pesti hírlapírója. Még nem ütött egyet az óra, amikor Lázár Miklós újságját, a Déli Híre­ket kezdték skálázni, amelynek eleinte művészi plakátjai a híres Vértes festő­művész ecsetjéből keltettek először feltűnést a főváros utcáin - három pesti an­gyal tavaszi ruhájában, mint az örökké ifjú élet - majd a Déli Hirek bátor hangja is olvasókat vonzott, akik a nyomdafestéktől még szagos újságot vették. A Nap! - durrant és déli villámlásként kápráztatott a pesti nappali órák­ban egy újság címe, amely csaknem évtizedig legjobb mulattatója és hírmondó­ja volt a pesti utcának. A Nap nélkül nem volt teljes a nap se Pesten, se Ma­gyarországon. Mozgást, talán örökös rohamot jelentett ez az újság az unalom ellen, hogy az soha el ne terpeszkedhessen a világvárosban. Olyan elnyomhatat­lan hanggal jött, mint akár a nagyvárosi lárma.- A Nap! - kiáltották kipirult öreg árusok, harsogták ifjú rikkancsok, gyer­meküket hátukra kötött asszonyok és apró gyermekek, akiket "lapterjesztők" ne­ve alatt szedett össze a város munkanélküli lakosai közül Braun Sándor, A Nap alapítója, aki amerikai stílust /sok ízlést és sok ízléstelenséget/ teremtett az újságkiadás terén. De visszatekintve ez úgynevezett béke éveire, be kell valla­nunk, hogy A Nap a növekvő világvárosnak oly szükséges volt, mint a levegő.- Mintha mindenki újságot írna és árulna Pesten - mond Rezeda úr, amint a sarkon és a járdán, a kocsiúton és a házak kapui előtt higanycseppek módjá­ra nyugtalankodó rikkancsok között Matskási felsálpecsenyéjével begyében balla­gott. - Azért olyan soványak Pesten az emberek, mert az újságok miatt nincs idejük kellőképpen megemészteni az ebédjüket. Holott az volna a rend, hogy he­tenként egyszer kellene olvasni újságot, mint apáink cselekedték. Ekkor mintha fehér galambok raja röppent volna fel a város minden utcá­ján ugyanabban a pillanatban. A nyugati pályaudvarnál és a déli vasútnál, a Rózsadombra kanyargó, tö­rök időkből maradt sikátorban és a király őfelsége várpalotája előtt, a Belvá­ros kellős közepén, a vágóhídnál és az óbudai Flórián téren, a legnagyobb távol­ságokon és szomszédos utcasarkokon mintha valóban postagalambok vitték volna percek alatt szerte a városba - megjelent Az Est. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom