Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
katosok, Lázár Miklósok. Lehetne korunkat a színésznő alkonyának is nevezni. Tudtommal színésznő miatt mostanában már nem szokás verekedni Fodornál. A kitűnő mester termében senki sem halt meg Fedák Sári nevével ajkán. A kardok pihennek, a tollak dolgoznak. Fodorné Aranka helyett Japánról álmodozik a legfiatalabb nemzedék /pedig ez nem igazságos dolog/, ahová tanulmányikra kellene menni!.... (1913) /A vörös postakocsi. Bp. 1920./ /31, 32. I./ 9. A FIATAL HÓI LAPÍRÓK "ISKOLÁJA”. ___Mi ismertük Friedmannt és énekeltük a Jupra-jupra Karolinát, midőn a J ambó-nóta kiment a divatból. Szerelmesek voltunk már nyáron is Budapesten, amikor az a vörösszakállú amerikai zsidó újszeríí reklámjaival, Osbudavárával, hangulatos, újonnan jött külföldi nőivel elárasztotta a pesti horizontot és izgalomba hozta a legflegmatikusabb embereket is. /H.G. hírlapíró úr, A Nap munkatársa, - nem éppen a flegma példányképe - éle tre-hal álra szerelmes volt De- anba, a tarkabarka néger énekesnőbe, aki már végigvándorolta az egész földr gömböt; miféle szerelem jöhet az ilyesmi után./ Az ifjú H.G.-nak természetesen sok irigye akadt a pávatáncot járó Dean miatt, aki Johnson nevű feketével először hozta Pestre a kopogós, amerikai táncokat. Más hírlapíró urak is igyekeztek végigjárni a szerelem iskoláját; részint a Barris on-lány oknál, akik az első görlök voltak Pesten, bár némelyik Barrison-lány erősen gyanús volt, hogy a Dob-utcában született, - részint a pezsgős-sátrak hölgyeinél, akiket esős éjszakákon szokás volt a pavillónok körül meglesni és őket hazáig kísérni. De Grieux lovagnak érezte magát minden fiatal hírlapíró. Hajh, de kevés Manon akadt a városban! Párbajt vívni és meghalni a nőért: ilyen programmal indult el a fiatalember az életbe, akinek valamely köze volt a költészethez, ha csak annyi is, hogy bökverseket írt Braun Sándor lapjába. Ám, aki megmenekült Ámor nyilaitól, Friedmann mulatóhelyein a "pezsgő tündérek" /mint abban az időben nevezték a nőket/ és más veszedelmek elől, bizonyosan bajba jutott né- hányszáz lépésnyivel tovább, a Feld-féle nyári színkörben. Itt aztán nem menekült meg a női csábok szcillái közül sem a bütyköslábú, öreg vezércikkíró, de még az egyszerű korrektor sem. A Feld-színház ifjú hölgyei meg voltak arról győződve, hogy nyáron felfedezi őket a sajtó, a telet már kőszínházban töltik. A névtelen hírlapíró is nagy hatalom volt itt a női zsivajos, nyitott öltözőkben, ahonnan papucsaikat az István-útra rugdalták ki a színésznők. Hát még milyen ünneplésben részesült a hírlapíró, akinek neve már nyomtatásban is megjelent. A fehércilinderes Báttaszéki hírlapíró úr, hogy hódolatának kétségenkí- vüli bizonyítékát adja: minden este sajátkezüleg cipelte a ruháskosarat Csongory 27
