Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
V. A pest-budai "széphölgyek" története
lálkozás - bármint is forgatnánk a dolgot. Kis szerelem, picinyke, bimbózó, özvegy ember-félénkségií, lassan tapogatódzó szerelem, mintha csak egy csiga dug- dosná ki a szarvacskáit. - Gyere ki, gyere ki! - nótázott most a próbálkozó csiga felett Zsanét, amikor magányosan mendegélt a város felé. - Gyere ki, gyere ki! - dúdolgatta magában az özvegyember emlékére, akinek majd vadgesztenye koppan a fején. - Vajon rá tudom kapatni a rác borbélyra, akinek illetát már megszoktam? - kérdezte magában Zsanét. Jó messzire volt már a házikótól Zsanét, amikor megállóit menésében, mert nem látott lassan szivárgó könnyeitől. Sírt csendeskén, de ugyanakkor erőt vett magán, és zokogva fütyülni kezdett. Zokogott és fütyült ........... (1930) / Utolsó szivar az Arabs szürkénél. Zokogva fütyülni. Bp. 1965./ /512, 513-514-515, 516, 517-518. 1. / 32. "ZSANÉT LEGELŐSZÖR KÖPÖNYEGÉT VETTE LE..." Zsanét legelőször köpönyegét vette le, de nem helyezte azt a szekrénybe, hanem kezeügyébe fektette egy alacsonyhátd, de kényelmesen terpeszkedő fotelba, amelyben bizonyára olyan emberek üldögéltek valaha, valamikor, akik elnyújtott lábszáraikban szerettek gyönyörködni, kifényesített lábtyüiket szemmel tartani. Ezután a kalapra került volna sor más körülmények között, de az ablakon betekintő holdvilág miatt Zsanét még egy darabig fején tartotta a kalapot, csak a fátyolkát törte fel az utazókalap karimájára, mert bármily finom szövésű volt a fátyol; zavarta abban a teendőjében, amellyel táskájából elővont tükrében nézegette arcát. Ekkor a derékövre került a sor, amely férfiasán, tenyérnyi széles bőrből készült, antik csaton csattan. Mint egy paradicsomi kígyó nyúlt el az öv a díványka karján, amely ugyanolyan piros bársonnyal volt behúzva, mint az omnibusz pamlaga. Az öv megoldása után a rövid utazószoknya megbontására került a sor. A szoknya oldalt zárult, elől két füles zsebe volt, mint a köténynek vagy a turistaszoknyának. Derékban három kapocs, lejjebb nyolc kapocs zárta a szoknyát, amely angol kelméből készült, férfiszabász szabta, mint akár egy nadrágot, ugyanezért kifogástalan volt. A szoknyát kirázta az ablakon Zsanét, mert szobalányra ilyesmit nem bíz egy asszony, aki ismeri a cselédek hanyagságát. Az embernek magának kell elsősorban vigyázni a ruhájára, ha azt akarja, hogy az mindig kifogástalan állapotban legyen. A hosszú férfinyakkendőt, amelyet Zsanét viselt: levetés után éppen olyan gondosan kell összehajtani, mint férjétől látta ezt valaha. Az elsőrangú kereskedésekben külön dobozt adnak a nyakkendőhöz. Zsa- nétnek volt ilyen doboza, és a nyakkendőt kisimítva tette a helyére. A fehér blúz után az alsószoknyáját oldotta meg Zsanét. Az alsószoknya zsinórral volt derekára kötve, a kötés csokorra ment, és csak egyetlen kézmozdulatot kellett 278
