Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"
egy kéglipartit a Koronában, Péchy Andor még a fészekben bóbiskolt, a púpos markor, Fridolin, ügyet sem vetett a feketéjüket gyorsan fogyasztó pasasérok- ra. Ebédután csak a kölcsönkérő sietett végig az utcákon. Az urak a Nemzeti-szállóban késő délután keltek, és előkészítették, megbeszélték az elmúlt éjjel afférjait, párviadalait. A város területén egy csomó úriember ásítozott, aki más gentlemanek bajából, részeg indulatából, kártyanyereségéből óhajtott megélni. A titkos kártyabarlangokban estefelé kezdődött az élet, fényesen berendezett lakásokon jelszóra nyílott meg az ajtó a mellékutcában; a város pénztelen semmitevőit a szerencse-kerék közelébe csalogatta. Sárkány, a vidéki földesúr még négylovon jött Budapestre és a Császárfürdőtől a Fehér Lóig, a lóvasáton elveszített tízezer forintot azon elmés játékon, hogy "fej vagy írás". A belvárosi kaszinóból dr. D. hazaküldött a múlt héten viselt harisnyájáért, mert abban szerencséje volt. Az Erzsébet-téri kioszkban Lányi Manó adta a bankot és már Thaisz kapitány idejében tudták, mivel kell elhallgattatni a rendőrséget és öreg Szvobodát. A Tigrisben, Európábán, István-király ban, - e régen letűnt szállodákban - kedves vidéki emberek vártak, hogyan adhassanak túl pénzükön. Kitartott nők és feleségek ébren várták a kártyás éjszakák eredményeit, míg a Rostély-utcai Folies Caprice-ban, a Hajós-utcai Herzmannban vagy az Imperiálban türelmesen, egymás között kártyázgatva virrasztónak az éj művésznői; a zenekar várakozólag hallgatott; a pincérek és a ház elé érkező fiákeresek jelbeszédet folytatnak; - amíg hajnalodni kezdett és a legizgalmasabb kártyázások is véget értek. Némely kártyacsatánál midőn naponta újult erővel mérkőztek az ellenfelek, mintha az egész város érdekelve lett volna. Zsákokban hozták a vidékiek és a bécsiek a játszani való pénzt Pestre, a kártyaasztalról a földre esett egy százas vagy egy ezres, nem igen törődtek vele. - Az első felületes pillantásra úgy nézett ki Pest ez években, hogy itt senki sem akar a munkájából megélni; gazdag emberek meg- kopasztásán töri fejét mindenki a városban; Bánatos, szélhámos, üresfejű Magyarország, amely a nadrágja szabásából és a kártya keveréséből akart megélni. Mégis csak tiszteletreméltóbbak voltak e kor nagy svindlerei, akik legalább dolgoztak is valamit, hogy vállalatuk sikerüljön. Nagyon érthető; hogy ebéd után mindenki aludt a belvárosban, a felgyíírt nadrágos fiatalemberek, valamint szélesujjú dámák pihentették arcuk vonalait, a hordár legfeljebb kölcsönpénz után rohan, a fehérkeblíí vasalóné álmodozva dalol kis boltjában, szundít a pék és fűszeres ........... / Őszi utazások.... Bp. 1917./ /182-183-184. 1./' 23
