Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"

szaka, amelyet nyolcvan szép trikós-kisasszony táncolt az orfeum színpadán. Carola Cecília /akiért egyformán rajongtak öreg börziáner zsidók és ifjú grófok/ huszárkapitányi uniformisban vezényelte a pompás csapatot. Nagyváradra külön- vonattal vitték a zászlóaljat, hogy estére a Fekete sasban játsszék és talán már föl is lobogózták a váradi házakat, midőn Turinból megjött a sürgöny: a kormányzó meghalt... Cicele, akinek olyan sűrű, hosszú haja volt, hogy fejétől sarkáig elborította, nem őrjíthette meg végképpen a nagyváradiakat, az előadás elmaradt. Küry és Fedák kisasszony nagy primadonnák lehetnek, de korántsem "váltják ki" a közönségnek azt a nagyfokú lelkesedését, amely a még meglehetősen naivnak látszó korban Cicelke nyomán Pesten végiglángolt. Kérdezzétek meg az öreg urakat, Amerikába költözött pénz ügynököket, letört gavallérokat és Rajna Ferencet, ki volt Carola Cecilia, midőn a "Hölgyzászlóalj"-ban a nemzeti színíí zászlót kibontotta! A még félig német pesti éjszaka őrjöngve tapsolt, az orfeum e- lőtt a fiákeresek éljenezték és a zene csengve-bongva zengett... Mi volt szebb?

A "Hölgyzászlóalj", vagy a manapság divatos "Hulló falevél?" ő, a régi karnagyok szemérmesek voltak. Aki egykor megírja Budapest történetét, Somossy Károly és Carola Cecilia alakjáról nagyon sokat írhat. Ok tanították meg lumpolni a várost. Bizonyosan ma is isznak francia pezsgőt Budapesten, hisz e portéka mindig kelendő marad, míg gazdag ínyencek és ledér nők élnek a földön. Ám akkoriban, májusban, lóversenykor, mikor Carola a feketeharisnyás lábát a Be- liczay-kávéház márványasztalára teszi és Blau Diogénesz egy rajongó lovag hódolatával iszik a diva lakkcipőjéből, Batthyány Elemér és Szemere Miklós fiatal urak, Munczy nagy szürke szakállával francia dalokat muzsikál és Somossy úr együtt mulat ott vendégeivel; a mulatságos és ötletes Lantos megnyitja Pesten az első elegáns restaurant-t, amelynek konyháján reggelig ég a tűz és olcsón mulatni lehet, - nyomban bele is bukik a vállalkozó szellemű férfid, bár Bril- lat-Savarin receptje szerint főzi a tyáklevest; élelmes vendéglősök korcsmákat alapítottak, amelyeket csupán éjfélután nyitottak ki, a "Temető"-ben reggel tíz órakor kiérdemesült aranyifjak mulattak Strasser csikósbojtár-modorban előadott dalain és a Kauser-társaság hordó sört helyezett az asztalra; a divat májusi délben ligeti vendéglőbe hajtatni Móni gyors trapperein /miközben kocsis, ló és szerszám a bécsi Práterről álmodott/, a zongorást kihúzni az ágyból; a vörös Friedmann csillagos övét hord a derekán és Szekulával világvárosnak nevezik ki Pestet, amelynek szanfranciszkói tempóban építenek mulatóhelyet és a néger táncosokat, nemzetközi művészeket Pestre csődítik: "Ős-Budavára!" mondják az emberek és kelet és nyugat minden pompája megjelenik képzeletükben és az idáig rejtett pesti félvilág, a titkosan szerető nők hirtelen, tavasz virágai módjára elleptek mindent a bámészkodó régi nők előtt /akiknek lakáscímével és nevével a nők hódoló barátja, pártfogója és gourmandja, Kapy kapitány úr, az angol király rokona, finom maroquin-bőrbe kötött, arany ceruzával írott jegyzőkönyvecskéket töltött meg és könyvtárában bizonyosan föltalálható, hogy a drága Svarc Mici hol lakott húsz év előtt/; a síiket Fritz apó meg bablevest főz a Vasvári Pál-utcában és "lokál"-jában fiákeresek, kaszinói urak és éjjeli leányok együtt táncolnak délelőtt a tüdővészes Breitner zongorája körül, aki hátborzongatóan variálja az ocsmány és ledér szavakat dalaiban, míg fülig nyitott szája fekete üregéből egy fölbontott régi sír sötétsége mered elő s gyakran ömlik tüdejéből a vér a mulatság hevében /míg otthon a beteg asszony és beteg gyer20