Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
IV. "…többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások…"
9 "... A KUTYA-VILLA, AHOL UZSONNÁZHATUNK..." .... - Elemózsiás kosarat csak azért nem hoztam magammal, mert a közelben van úgyis a Kutya-villa, ahol uzsonnázhatunk - mond Császár Fruzsina, amint egy falusi nőt játszó színésznő kedvével, májusi kiránduló kedvével és előre kiszínezett ábrándképe ível lelkében ült be a fiáker felhajtott ernyője alá a Bulyovsz- ky utca közelében, ahol Rezeda a megbeszélés szerint várakozott. Igaz, hogy télen, amikor méteres hó borítja a tájat, a kocsmáros úgy él, mintha az Északi-sarkon lakna: megfordulnak itt különlegességet kedvelő vendégek, akik éppen a csárda elhagyottsága miatt járnak ide, így Bródy Sándor, a hírneves író elég gyakorta jön mindenféle gyanús nőszemélyekkel, akik mindenféle híres művésznők nevét írják be a vendégkönyvbe, ha írni tudnak.- Itt jobb, mint Ginderlénél - mond Fruzsina egy régi beszélgetésre visz- szaemlékezve. - Igaz, hogy akkor még nem voltam a szeretőd. Szinte égi malaszttal, egy felsőbb akarat előtt megalázkodva, gondolatban tán le térdepelve ejtette ki ezeket a szavakat Fruzsina.- Jaj, de szép ez az asztal! mond az udvaron földbe ásott lábú, betyáro- san görbedt asztalra mutatva, amelyre ez évben először húzott piros abroszt a vendéglős. /Egy beteges ambíciójú ember, aki divatvendéglőt akart csinálni a Kutya-villából./- Mi kapható? - kérdezte Rezeda.- Frissen főtt halászlé, ami a vasúti étkezőkocsikban sem kapható - felelt a vendéglős, mert nyilván a Lils-t tartotta legfőbb konkurrensének. Fruzsina alázatos szemét Rezedára vetette, mint egy nászúton lévő fiatal- asszony urára és parancsolójára és rejtélyes szelídséggel így szólt hozzá:- Azt hiszem, hogy nem futja az időnk a halászlé bevárására. Valami túró- vagy sajtféle van a háznál ? Én megéheztem a "kirándulásban" - mond és az utolsó szónál még szelídebb szeméremmel nézett Rezedára.- Kirántunk egy halat! - kiáltott fel a vendéglős. Császár Fruzsina megint csak "párjához" intézte a szót:- Az ili padrone nagyon kedves, de nekünk este, ugye, társaságbe kell mennünk ? A vendéglős nem akarta könnyedén elbocsátani tavaszi vendégeit. Hevesen ostromolta Rezedát, hogy a dunaparton kikötött dereglyében megtekinthetők az eleven halak, amelyek közül választhat. A dereglye valóban ott ringott a szőke Dunán öt lépésnyire, Rezeda nem is tudott a csábításnak ellenállni.- Jöjjön, Fruzsina, maga válasszon. Az asszony, bár nem szívesen, de mégis szelíd odaadással emelkedett fel. A dereglye hal tartójából mindenképpen a legkisebb halat akarta kiválasztani, végül is Rezeda döntött egy meglehetősen kövér potyka mellett. A vendéglős már vitte is a konyhába: 201
