Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
III. "Urakkal és kokottokkal ismerkedtem meg…"
garettákat kéknyomású betűkkel, kerék-jegy nélkül. Ez a szakállas trafikos, akit az éjjeli hölgyvilágban való népszerűsége miatt Irma néven emlegetnek, arról is híres, hogy bármikor elszív egy saját boltjából való Britanika-szivart, hogy a szivarnak a hamuja mindvégig megmarad. Irma többször produkálta magát az or- feumi télikertben, hogy néha még a zenészek is elhallgattak, amikor a Britanika hamuja kritikus helyzetbe került. Ezek a trafikosok jóformán mindent tudnak. Mennyi bélyeget kell ragasztani a különböző levelekre, okmányokra, kérvényekre, beadványokra, amelyek a magamfajta áriember életét amúgy is elkeserítik. Szenátor lehetnék Rómában és itt arról kell kérdezősködnöm, hány krajcáros váltóblankettát vegyek, hová kell írnom a nevemet, az anyámét, a sógoromét, akik kényelmeskedő emberek és legfeljebb levelezőlapot vettek még életükben a trafikban. De hát éppen itt jön Irma. Ugyan hogy került ide ? Hogy néhány szót mondjunk a trafikos külsejéről is : pápaszemes, szakállas, komoly férfiú volt Irma, mint akárcsak Jäger professzor, akinek gyapjú-alsónadrágjait abban az időben a tanár arcképének kíséretében hirdették az újságok. Egy raffináltabb pesti szem a trafikos láttára gondolhatott volna egy bírósági végrehajtóra, aki ócska, számozatlan batárjával a pestkörnyéki községeket, falvakat járja napközben, de nem megvetője a kocsmalátogatásnak sem. Csak éppen arra az egyre nem lehetett gyanakodni a trafikos megjelenésében, külsejében, elváltozott- ságában, hogy ez a szabályos, pödrött, korrekt, kistermetű úriember nemrégiben, a kislutri idejében: lutriszámokat írt ki a boltja előtt függő fekete táblára, azokat a számokat, amelyeket a linzi, temesvári, budai, zágrábi lutrikban a dob forgatása közben kihúztak az árvagyermekek... Nem, arra sehogy se lehetett gondolni, hogy ezért hord zsebében arany végű, nemrégiben divatba jött töltőtollat, hogy azzal a váltók kitöltésére tanítsa Nikodémi urat, aki talán még Itáliában maradott egész atyafiságát is felírta volna a váltóblankettára, ha a trafikos ezt tanácsolja az Andrássy-úton. Az Andrássy-úti trafikosnak igen erőteljes, harsány, trombitáló hangja volt, amint Pesten megtanulták vaia ezt a hangskálát a hozzáértő emberek, amikor a hatodik kerületi kávéházakból kezdték kormányozni a világot. Tänzer Pálnak lehetett ilyen hangja, amikor a kávéházi asztal mellett védte a kispolgárság érdekeit. Ezenkívül az Andrássy-úti trafikos a pápaszemét is levette arcáról, mintha kicserélni akarná önmagát az elkövetkező teendőkben, -amint a középkori lovagok is sisakot változtattak a különböző alkalmakkor. Igen fényesre, szinte kihívó éles- ségűre csiszolt üveget /monoklit/ vett elő mellénye felső zsebéből, amely szemüvegnek már a szerkezete is érdemes volt arra, hogy szemlélődés tárgya legyen; aranyhoz hasonló rigók tartották a monoklit a szemgödörben, mint védelmezők.----- (1930) / Boldogult úrfikoromban. .. Bp. 1930./ /176, 177-178, 181-182, 183-184. I./ 179
