Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)

I. A "nagyvilágias korát élő Budapest"

Az első, bevezető fejezetből bizonyos távlati kép bontakozik ki a városról, általános leírását, jellemzését kapjuk Budapestnek. Tersánszky J. Jenő azt írja, hogy csodálatos világ Krúdy írásainak világa, "amit a köznapból boszorkánymester módjára bűvölsz az emberek elé, akik benne vagy mellette élvén és látván, mégsem látják meg nélküled."

Az első témakör részleteiben Budapest nagyvárossá serdülésének folyamatát ábrázolja Krúdy, hol a felfedezés ámulatával, hol a megtéveszthetetlen tisztánlátás igazmondásával, bírálatával.

Valóban fakóbb, merevebb maradt volna számunkra a régi Magyarország és fővárosának élete, ha nem lel olyan krónikásra, mint Krúdy, aki "újjá, mássá, színesebbé, ilyenné... teremti soraival."

Több mint harminc szemelvényben követhetjük nyomon: hogyan változik az életmód, gondolkodás, erkölcs "az ifjú főváros" nagyranövekedésével, hogyan válik "lármássá és élnivágyóvá" a "kurtizánná lett rafinált város."

Krúdy már első regényében, Az aranybányá-ban /1901/ életízíí korrajzot, találó meglátásokban bővelkedő jellemzést ad a századforduló Budapestjéről. Ebből való a válogatás első darabja, amelyből már kiérződik a fejezet alaphangulata: "itt nyüzsög az élet," és mindenki a szerencsét, a pénzt keresi, hajszolja.

A kapitalizálódó nagyvárosnak ez az élesen szembetűnő vonása a fejezet sok szemelvényében megtalálható. /Őszi utazások... 1917, Mit látott Vak Béla... 1921/

Krúdy prózájának elevenségével valósággal élőszeméllyé változtatja Pestet, "kopott, elhanyagolt leánynak" nevezi, aki majd később leveti szerény álarcát és "évről évre több ékszert rak magára." Sokszor és részletesen leírja a fejlődés hihetetlen iramát. "... Élni, élni, mintha utolsó éveit élné a város" - mondja a Vak Béla c. regénytöredék hőse, aki szinte összefoglalót ad a "vállalkozó kedvű város", Pest minden téren megmutatkozó növekedéséről.

A város polgármestere, "a Sacher fiú" - Bárczy István - és a korszellem azt diktálja, hogy kétségbeesetten, "az amerikai vasutak versengő gyorsaságával" folyjon az élet. Nem lehet egy pillanatot sem kihagyni; a reggelig tartó lumpolás összekapcsolódik az üzleteléssel; a gyárosok, ügynökök, hírlapírók, ügyvédek az éjféli órákban fogadják ügyfeleiket, írják cikkeiket. Nappal csak a munkások és hivatalnokok dolgoznak, ebédután Pest "mindig elaludt egy órácskára", hogy estefelé a titkos kártyabarlangokba, a gazdag emberek megkoppasztására induljanak a város pénztelen semmittevői, vagy a zenés kávéházak és mulatók termeiben hallgassák a divatos pesti nótákat, és hajnaltájban "lihegve, csapzottan, részegen, nekibolondulva rúgják a port". Milyen visszataszító, sivár jelenet bontakozik ki a derengő világosságban, mikor egy-egy orgia "gyűrött publikuma" kiöm15