Krúdy Gyula Budapestje (Budapest, 1978)
Bevezető
amely az önmagával elégedett várost elárasztotta. "Pest fulladásig jóllakott gyönyörrel, bűnnel, étellel és itallal" - írja az 1921-es Nagy kópéban, amely Rezeda Kázmér folytatásának tekinthető. Ez a megcsömörlött város kívánja a háborút, hogy változatosságot vagy megváltást hozzon magával. "Éljen a háború! Bőgött az eggyéolvadt százezer hang a városból." A Rezeda Kázmér szép élete talán a legkiegyensúlyozottabb, legszebb Krúdy regény, a pesti témakör klasszikus megvalósítása. Mint ahogy említettük, 1913-tól, A vörös postakocsi megjelenésétől egymást kö- vetik a pesti regények. A már felidézetteken kívül; Őszi utazások a vörös postakocsin /1917/, a Napraforgó /1918/, vidéki és fővárosi élmények együttes ábrázolása, a Hét Bagoly /1922/, az irodalmi viszonyok bemutatása, az Őszi versenyek /1922/, főszereplője egy elcsapott zsoké, az Aranyidő /1923/, egy modern pesti lány története, Ady Endre éjszakái /1925/, Velszi hercag /1925/, Primadonna /1926/, Pálmay Ilka regénye és még kisregények, regénytöredékek sora, amelyeknek cselekménye, szereplői mind a pesti talajból nőttek ki. A folyton változó, izgalmas életű város új és új ihletet ad az írónak. A most következő regényrészletekből fogalmat alkothatunk magunknak az iró érdeklődésének sokféleségéről, a helyszín változatosságáról; "szerepel" jóformán az egész Budapest. Itt is felfigyelhetünk prózájának költőiségére, andalító zenéjére. Azonban a Krúdy művekből áradó dallam ezekben a szemelvényekben elsősorban nem a mélabús képzelődéseket, álmokat kíséri, hanem életszerű, valóságos képek és jelenetek megörökítésének eszköze. Sőtér István állapítja meg; "Krúdy bensősége, lírája, csodálatos nyelve, eredeti és képzeletdús stílusa kétféle témakörnek, egy álomszerűbbnek és egy valóságosabbnak kifejezésére szolgál." A kiadvány célkitűzéséből következik, hogy itt a "valóságosabb témakör" darabjait találja meg az olvasó; azonban igazolódik Sőtér István véleményének további része is; ebből a második témakörből is "ugyanazt a megejtő, felejthetetlen, utánozhatatlan dallamot tudja kibontani." Ez az utánozhatatlan dallam" kíséri Krúdy Gyula Budapestjét. Szárnyaló és magával ragadó, ha a város szépségét, ragyogását, életörömét énekli, de disszonáns hangok vegyülnek bele, ha bűnös szenvedélyeiről, gátlástalan szélhámosságairól, hamiskártyásairól és romlott asszonyairól szól a dal. Meglátta a gyors fejlődés árnyoldalait, ellentmondásait is ; ábrázolja a nagyváros kétarcúságát. Hogyan viszonyult tehát Krúdy Budapesthez ? Szerette-e ezt a várost, amely oly sok jóval ajándékozta meg, de sokszor volt hozzá kegyetlen és igazságtalan is? Fiatal koráról írva, "amikor nappal is bálias lépésekkel jár az ifjú a főváros ismeretlen kőrútjain", azt vallja; "szerelem van a szívben a csodálatos nagyváros iránt". Később a sok tapasztalat keserű csalódásokat okoz, kiábrándult nyilatkozatokra készteti. Pesthez fűződő érzelmeit talán legtalálóbban, legőszintébben Mit látott Vak Béla... c. regénytöredékének hőse fejezi ki; "Sokszor megátkoztam ezt a várost, de mindig visszatértem hozzá, akármilyen messzire voltam... Valamely titokteljes varázsa van Budapestnek..." 11
