Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Az ostromlónak kitörése módfelett kártékony a mieinknek. Megismétlik, s most sem járnak több szerencsével az ostromlók. nehogy a várból kicsapó őrség esetleg megsemmisítse a mieinket, míg a hadsereg többi része az ellenség elé vonul. A vezérek ugyanis arra a véleményre jutottak, hogy fel kell állítani az arcvonalat és az egész lovasságot, valamint húsz egységet be kell vetni az ellenség visszatartására. Míg teljes figyelmükkel erre összpontosítottak, a város parancsnoka azt gondolta - ami igaz is volt -, hogy a kettős veszedelem megosztja a mieinket, és erről az ostromlásra, amarról a szeraszkir eltávolításra figyelvén nem lesznek elegen az ellenállásra, ezért nagy erővel kitör a várból. Az ostrommunkálatokkal foglalatoskodókat lemészárolja, eltorlaszolja a járatokat, beszögelvén tönkreteszi az ágyúkat, szétrombolja az ütegállásokat és mindazt fölgyújtja, ami anyagot a munka folytatásához fölhalmoztak az ostromlók. Miután a földdel egyenlővé tették a sáncokat, akkora dühvei, vadsággal kezdtek az emberek ellen támadni, hogy azt gyaníthattad volna, őrjöng az ellenség. Nagy számban estek el az összecsapásban legbátrabbjaink, a többieket a jó időben odasiető bajor erősítés mentette meg a pusztulástól. Ez történt szeptember huszonkettedikén. Nem jártak jobb szerencsével a mieink két nappal később sem, hiszen még a félelemtől sújtva a károk helyrehozatalával foglalkoztak, mikor a törökök egy újabb kitörést hajtottak végre, háromszáz császári katonát lekaszaboltak, s elérték, hogy e kettős vereség miatt később az egész ostromművelet kudarcba fulladt. LXXV.§ Hadseregünket a szeraszkir zaklatja. Az ellenség rátör a mieinkre. A mieink virtusa az ellenség visszaverésében. Ilyen balszerencsések voltak az ostromlók, ezalatt pedig a szeraszkir odakint különféleképpen fárasztja hadseregünket, hogy hol azt higgyék: csatára ad lehetőséget, hol pedig: (megváltoztatván a csatarendet) valami szokatlan dologra készül. Valójában pedig semmi más célja nem volt a barbárnak, mint, hogy a mieink állásain áttörve erősítést dobjon be a várba. Egy e célra kiválogatott négyezer fős rohamoszlop kishíján behatolt a városba, Először a magyarok vetették magukat szembe az ellenséggel, s bár tönkreverték őket, nem a saját hibájukból történt, mintsem az éjszaka okozta tévedés miatt, mivel gyanútlanul az ellenségre vetették magukat, mielőtt támogatni tudták volna őket a tartalékban álló lovas századok. E körülmény miatt vérszemet kaptak a törökök, legfőképp pedig, mivel ugyanaz idő tájt kicsaptak az őrök a városból. Rátörnek a mieink legszélső sáncaira és hadsoraira, levágják az ellenállókat és csaknem elfoglalják az árkokat. El is foglalják, ha a Fővezér és Dünnewald gyorsan bele nem avatkozik a csatába és vissza nem veri a nagy lármával támadó törököt. Innen visszaszorítva Mercy állásaira tör az ellenség, mégpedig olyan erőfeszítéssel, hogy már attól kellett félni, hogy meginognak a mieink. Őket is megerősíti a szomszédok küldte erősítés, úgyhogy abból a török ékből kevesen s talán csak azok menekültek meg, akiknek reménytelen helyzetükben gyors lovaik voltak menedékükre. Miután két helyen is megfutamították az ellenséget, a szeraszkir megparancsolta, hogy egy másik hadoszlop a város másik részén rohamozzon, ám Dünnewald az előbbihez hasonló bátorsággal derekasan elűzi őket is. A szeraszkir ezután, aki a mieink ébersége és bátor helytállása miatt lemondott arról a reményéről, hogy 98
