Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Megtámadják a szeraszkirt, és megfutamítván levágják. Szerény zsákmány. Ez a győzelem nem lendítette előre az ostromot. A Fehérvári kapunál lévő támadási sáv nehézsége. Az aknászok munkája kudarcba fullad. megragadták és a kantárjánál fogva elvezettek egy bestiát, a tevenyáj az első állat nyomát követve, a nevető katonaság hadsorai közé vonult. Hadicsele kudarcba fulladván a szeraszkir egy darabig mozdulatlan maradt a csatasorban, s hánykódott a visszavonulás és a támadás gondolatai között. Akkor aztán a habozó törököt nagy lelkesedéssel megtámadják a mieink. Az arcvonal közepén a németek harcoltak igen nagy bátorsággal, míg a magyarok szinte hihetetlen virtussal az ellenség mindkét szárnyát áttörik. Ezzel elérték, hogy a török had legerősebbnek tartott része, a lovasság a vártnál csúfosabban és gyorsabban nyílt menekülésbe kezdett s a keresztények kardélre hánytak kétezer janicsárt és kishíján kézre került a szeraszkir is, mikor megpróbálta visszatartani embereit a meneküléstől. Az ellenség üldözésében élenjártak a magyarok, akiket Bádeni Lajos támogatott Götz és a Savoyai ezredéivel. Teljességgel szokatlan neme volt ez a győzelemnek és valamiképpen azzal ért föl, amit Bécsnél vett az ellenségen a keresztény hadsereg. A mieink közül száznegyvenen estek el. A zsákmány szerényebb volt, mintsem ezt a csapatok nagy létszáma után remélték volna. Zsákmányoltak azonban nyolc mezei ágyút, számos lovat és nem lebecsülendő mennyiségű hadiszert. Á barbároktól elragadott zászlók között volt az is, melyet csak nemrég küldött a szultán. „Mind a mai napig látható a Szent Istvánban, írja WAGNER; MAGNI gróf küldte el a császárnak, az, aki bátran fogadta az ellenséges előnyomulás első rohamát. ” LXXII. § Nagyon jókor jött ugyan ez a győzelem az ostromlóknak, hiszen megszabadultak a körbesáncolás fáradságos munkájától, mégis lassabban haladt előre a vállalkozás, mint azt a vezérek remélték, sőt a végén balszerencsébe torkollott. A támadási sávok közül az volt a legnehezebb, melyet a haditanács döntése értelmében a Fehérvári kapu ellen alakítottak ki. Azonkívül ugyanis, hogy a lejtő meredek volt, a kissé hosszabb fal, mely rengeteg védőt tudott befogadni, nagy veszedelmet jelentett a mieinknek, és sok fáradságot okozott. Nagy igyekezettel elhelyezik azonban az ütegállásokat, és július huszonnyol- cadikán elkezdik a falak veretését. Három napon át tartó fáradságos munkával azonban kevés sikert értek el, annál nagyobb volt a kártétel. Az ostromlottak ugyanis részben a legörgetett sziklákkal, részben az ágyúlövésekkel nemcsak hogy megfosztották a katonaságot a fölmászás lehetőségétől, hanem sokkal nagyobb pusztítást vittek végbe a katonaság között, mint azt gondolnánk. Ezért a tüzérek elhatározzák, hogy alá kéll aknázni a falakat. A munka igen fáradságos volt, több napos kitartó munkával azonban odáig jutottak, hogy a munkát irányító Cornaro azt a reményt ébresztette bennük, hogy már jelentős falszakaszt ledönthetnek. A dolog azonban másként ütött ki, mint ígérkezett. Az első akna ugyanis a nagy rondellánál kirobbantott téglákat és a kihányt földet a mieink ostromútjaira zúdította, roppant nagy károkat 90
