Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. megjelenik a láthatáron. Megbízható hírek szerint húszezer lovasról volt szó, két janicsárézreddel együtt, akik hátulról a templomromok között álltak őrségben. A mocsár megakadályozta ókét abban, hogy széthúzott arcvonallal ronthassanak a mieinkre. Két részre oszlik tehát a hadsereg, és iszonyatos üvöltést hallatva, mint valami vadállatok megtámadják a balszámyat. A mieink állásba lévő egységei derekasan fogadták őket, s mivel a Duna és a mocsár közti kissé szűk helyen kellett harcolni, olyan sikerrel, hogy a puskákkal és az ágyúkkal visszaszorított ellenség megfutamodott. Üldözésükre küldték Lubomirsky négy lengyel lovasság szárnyát, akik kétezer lépésnyire visszaszorították az ellenséget. A csapdától való félelem akadályozta meg őket abban, hogy mélyebben előnyomuljanak. Alighogy visszafordultak, az ellenség másik rohamoszlopa teljesen rendezetlenül ráront a jobbszámyra, mégpedig olyan erővel, hogy félő volt: áttörnek, ha a szüntelen tüzelés nem veri vissza innen őket. Míg mindkét szárnyon ilyen módon harcolnak, segítségükre siet a lovasság és a Lotharingiai parancsára a gyalogosok hadsorai mögött rövid idő alatt kialakítja a második, sőt a harmadik arcvonalat. Eközben a törökök, akik a hegy lábánál a jobbszámyat támadták meg s innen meg kellett hátrálniuk, fölkaptattak a hegy meredélyeire, és innen kezdenek ismét a mieinkre rontani. Ez a rézsútosan jövő hirtelen támadás igen kártékony lett volna, ha a Starhemberg-ezred egységei, melyek a hegy lábánál a bozótban álltak lesben, golyózáporral időben vissza nem szorítják a vakon rohamozó ellenséget. Schultz dragonyosai pedig ugyanezen idő alatt elfoglalván a mieink fölött meredő erdővel borított dombot, a törökök segítő lovascsapatait nagy iramban az ellenkező irányba szorítják vissza. Ennek láttán a szeraszkir a lovasság színe-virágát a mieinkre küldi, hogy e lehető legelkeseredettebb rohamban törjék át a balszámyat. Azok tették is, amit parancsoltak nékik, de mivel a császáriak ék alakban álltak nekik ellent, a hadsereg többi része pedig igen nagy sietséggel már oly módon fölfejlődött a segédarcvonalak révén, hogy könnyen a szorongatottak segítségére siethettek, így ez az egész támadás nem csak hogy kudarcba fulladt, hanem szégyenletes futással is végződött. Háromszáz ellenséget vágtak le, a mieinkből úgy harmincán estek el. Köztük volt gróf Vehlen, e nagyreményű ifjú, nDünne- wald-ezred tábori papja, és néhány önkéntes, akiket távolabbra csalogatott az ellenség üldözésének vágya. A Lotharingiai lova megsebesült és levetette gazdáját, de nem történt baja, mivel rögtön fölsegítették a földről. A balszárnyat Salm herceg, a jobbszámyat Caprara irányította Bádeni Lajossal együtt. A törökök húszezer lovassal megtámadják a mieinket. A támadás rendje. A mieink megfutamítják őket. Az ellenség újabb támadása. Ezt is visszaverik. Harmadszor is megtámadnak a törökök. Vereséget szenvednek. Legutolsó támadásukat is bátran visszaverik. A két részről elesettek száma. A Lotharingiai lovát golyó teríti le, de lovasának nem esik bántódása. LXIX. § Ez a csetepaté az ostrom előjátéka volt. Július tizedikén a katonaság nem mozdult ki a táborból. A következő napon azonban megkezdik a vonulást Buda felé. Mibe kezdtek ezután a császáriak? 81
