Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Ez volt tehát az oka, miért nem vették be a várost (x.). Minden bizonnyal Isten haragja nyilvánult meg ebben, aki megengedte, hogy az időjárás tomboljon, s szabad folyást engedett az emberek háborgó indulatainak. Az ostromra következő télen olyan nagy volt a városban az élelemhiány, hogy ha lassú ostrommal elvágták volna őket az élelemutánpótlástól, minden bizonnyal könnyedén önkéntes megadásra kényszeríthették volna őket. Az éhség súlyosságára abból következtethetsz, hogy egy font lóhús negyven magyar pénzbe, a só egy teljes tallérba, az árpa vékánként kb. 10 aranyba (y.) került. LII. § Mi volt ezután a város sorsa? A pestiek rajtaütései. Russwurm újabb intézkedései. A rákövetkező, 1603. esztendő véres és valóban gyászos volt a budaiaknak. Pestet keresztény őrség tartotta, mely igen elszánt volt, s egyetlen célja az ellenség zaklatása. Nem ritkán támadták magát a várost is, részint a budai partra történő benyomulásokkal, részint jól irányzott ágyúgolyókkal. Ist- vánjfyn kívül KHEVENHILLER (z.) is említi, hogy Lechner százados vezetésével igen nagy pusztítást vittek végbe a hévizekben fürdő törökök között, miután a befagyott folyón átkelve rajtuk ütöttek. E pusztítás után igen nagy károsodást szenvedtek Buda várfalai. Március eleje felé ugyanis a pestiek szokásukhoz híven újra meg újra ágyúlövésekkel támadták a várost, s történt, hogy egy tüzes golyó átütötte a lőportár falát, s a lőpor hamar tüzet fogván a robbanás egy tizenöt ölnyi szakaszon az alapoktól teljesen kidöntötte a várfalat. Ennek láttára Altban ezredes ezer német és száz magyar lovassal valamint kétszáz gyalogossal virradattájt teljes csöndben átkelt a folyón, s megfelelő helyen mindaddig lesben állt, míg alkalom adódott a cselekvésre. A törökök megorrontották az ott lapuló ellenséget. Hetven lovassal alaposabban földerítették tehát, hogy hol van, s mit akar. S a mieinkbe bele is botlottak a maguk nagy kárára, így egy sokkal nagyobb bajnak vették elejét. Míg ugyanis a mieink-nem a leghelyesebben - rárontanak a földerítőkre, s azokat szétszórván húsz lovat és tizenkét foglyot elhajtanak, menekülésre késztetik a várkapitányt, aki ötven lovas és száz janicsár kíséretében a közelben tartózkodott. Kétségkívül el is foghatták volna, ha türtőztetik magukat (a.) és ésszerűbben cselekszenek. Ilyenek történtek a szinte mindennapos csetepaték során. Végülis miután a hadsereget téli táborba vezényelték, Esztergomnál vert tábort Russwurm. Míg itt hidat veret a Dunán, földerítői révén tudomására jut, hogy Murád, Buda parancsnoka szintén hidat veret a Sárvízen, Fehérvár alatt. Szerdahely falu közelében, s itt várja be Haszán pasát, aki hadseregével közeleg. Ez adja néki az ötletet, hogy .r.) A meghiúsult ostromról szóló beszámolót vagy naplót olvashatod KHEVENHILLER- NÉL, Ferdinand története, V. kötet, 2619. 1. skk. y. ) Uo. 2533. 1. z. ) A VI. kötet 2664. skk. lapjain. a.) Uo. 2665. 1. 30
