Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Elvonulnak az ostromból. A törökök emiatti vadsága. Szulejmán/og- ságba esése után Muradot nevezik ki a helyére. Ennek az embernek a jelleme. A császár újabb elhatározása Buda ostromára. az ellenséget nem tudták visszaverni, ha kellemetlenkedtek a mieinknek. Mikor az ostromlókat így körbezárták a nehézségek, egyes vezérek azt tanácsolják, hogy Pestre irányozzák az ágyúkat, mások meg, hogy hagyják abba az ostromot, mivel az időjárás miatt mindkét helyen ugyanolyan nehézségekkel kellene szembenézniük. Azok tanácsát követték, akik azt javasolták, hogy az ostromot feloldva vezessék téli táborba a katonaságot. Ugyanaz idő tájt vonultak el a törökök a váradi, mint a mieink a budai ostromból: Feketéllö nagy gomolyaggal ömlik a zord égből éj- s nappal a nagy vizek árja, rút ítéletidő tombol gyászszín’ viharokkal. Tábort bont, málház a keresztény hadsereg immár, ős Buda várfalait, kelletlen bár, odahagyja, és az esőt, szeleket tűrt négylábúk csapatának gőzölgő, fáradt nyaka megszabadúl a tehertől, (o.) XLVIII. § Miután e nehézségek miatt föloldották az ostromot, megjött a budaiak bátorsága. Szulejmánt viszont, akinek az jutott osztályrészül, hogy parancsnokként védelmezze a várost, a következő évben a sors megzabolázta vadságában, mivel a mieink hálójába esett, mint föntebb említettük, s fogolyként vezették Bécsbe, MÁTYÁS főherceghez. Hogy e kemény vezér elvesztését helyrehozzák, egy semmivel nem bátortalanabb férfiút, Muradot nevezték ki a helyére a törökök. „Ibrahim, a pasák feje, mikor haddal jött Magyarországra, írja a mi írónk (p.), Szulejmán helyére, akit csúfosan és szánalomra méltó módon fogtak el, Murád pasát állította.” Később a törökök túszul adták a mieinknek, mikor Ibrahim és Ahmed aga, a tatár fejedelem követe vezetésével a Buda és Esztergom között egyforma távolságban elhelyezkedő szigeten a kölcsönös békekötésről tárgyaltak, de hasztalanul. Míg a várost kormányozta, gyakran volt panasza az esztergomiak ellen, mivel hol nyílt betörésekkel, hol rejtekhelyekről oly módon zaklatták a budai mezőket, hogy még a mezei munkákat sem kímélték. Ez a dolog arra késztette Ibrahimot, hogy Esztergomot bevéve (q.) biztonságot nyújtson a budaiaknak. Ezt minden bizonnyal meg is tette volna, ha szándékában meg nem akadályozzák a hajdúk garázdálkodásai a Dunántúlon. A századforduló utáni első évben az volt a császár szándéka, hogy a hadseregeket összevonva háborút indít Pannóniában. Tervbe vette Buda és Fehérvár ostromát, hogy miután mindkét várat visszaszerzi, teljes erőből nekiveselkedhessék Kanizsa ostromának. E terveket azonban meghiúsította o. ) CSERNOVICH JÁNOS, a Lybaeus hegyéről a Pannóniái háború III. könyvének végén. [Déri Balázs fordítása] p. ) A XXXI. könyvben, 742. 1., 20. q. ) ISTVÁNFFY, XXXII. könyv, 761. I., 23. 18
