Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Megérkezik a táborba a Scherf- fenberg-csapat- test. bejáratot keresnek. Igen kevesen tudnak fölmászni a faépítményeken a falakra, de még fel sem jutnak, előbb terítik le őket a jól irányzott golyók. A magukkal hozott létrák sem érnek föl a fal magasságáig. Itt tehát lemondanak a sikerről, és saját lovasaik védelmében máshol kísérlik meg újra az áttörést. Futás közben szembeveti velük magát a közelben őrködő Mercy. Soknak sikerül elmenekülni Óbudáig, az elszántabbak viszont dühükben széttépik a szekerek, vasfogas gerendák, málhák alkotta torlaszt, és a sáncon belülre kerülnek. Itt azonban körbeveszik őket a Mercy-, Serait-, Heissler-ezredek, s reménytelen, de elkeseredett küzdelmet vívnak velük. Egy török, aki két sebből vérzett s már érezte a halál közeledtét, hogy bosszúlatlan ne essék el, s keresztények közé vetette magát, s szablyáját roppant erővel vágta Mercy koponyájába, akit ruhái ragyogásáról a Fővezérnek hitt. Mercy eleste igen nagy veszteséget jelentett a császárnak, hiszen okosságát semmi csel, bátorságát semmi veszély nem törte meg. Igen nagy vezér s katona volt egyszerre, aki bölcs tanácsokat adott, s még bátrabb volt a tervek kivitelezésében. Mercy lába előtt alezredese és igen sok más tiszt is elesett. Addig tartott ez a véres küzdelem, míg a Pálffy-zzred alezredese néhány századdal együtt fölmentésükre nem sietett. A futásnak indult törökök útját brandenburgi csapatok állták el. Mikor tehát mindenünnen körbevették őket, végső erőfeszítésükben roppant nagy öldöklést vittek végbe. Maga a Fővezér is életveszélybe került, mikor Mola főlovászmestert lekaszabolták mellette. Mikor a létszámban megfogyatkozott és erőben is megtört törökök a hosszú csatába kimerülve már a lovak gyeplőjét sem tudták tartani, a tábori szolgák s 200 markotányos megölte vagy elfogta őket, s végülis a 3000 janicsárból 2200-nál is több elpusztult. A várba egy sem jutott be. 50 zászlót zsákmányoltak tőlük. A szomszédos dombokon álló lovasság társai vesztét látva hanyatt-homlok visszamenekült a sereghez, melyet az egész idő alatt csatarendben tartott a vezír. Az ostromlás befejeztéig kisebb csatározásokon kívül nem is próbáltak meg semmit.” Eddig WAGNER. CV. § Miután a vereség (vagy inkább a szégyen) visszaverte a vezírt, még ugyanazon a napon megérkezett a Scherjfenberg-hadtest, s bőkezűen s jó reményektől eltelve szinte ünnepeltek. Úgy intézték a vezérek a bevonulást, hogy szépen széthúzták a hadsorokat, s így a valóságosnál sokkal nagyobbnak tűnt a táborba bevonuló csapattest. Az ostromlottak egyre szomorúbb pillantásokkal mérték föl a falakról az újabb segítséget, mert megértették, hogy a megnövekedett létszámú keresztény hadsereg veszedelmes lesz számunkra. Az egész csapattest ugyanis összesen 12 000 főt számlált: gyalogos ezredek: Scherjfenberg-, Spinola- és 178
