Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. vagy amit újonnan kellett létesíteni a sáncok megerősítésére, nagy erőfeszítéssel befejezték. A Sváb-hegytől egészen a külső sáncokig vezették a szekerekből s málhákból összekapcsolt szekértorlaszt. Az állásokban levő és az állásokból kiküldött katonaság szünet nélkül átfésülte a völgyeket és az ellenség rejtőzésére alkalmas helyeket, mert amint a szökevények elmondták: másnap megpróbál áttörni 3000 válogatott janicsár, akiket e műveletre hatalmas ígéretekkel vettek rá. E készülődések közepette telt el a nap, mikor az esti szürkületben az ellenséges tábor irányából fölszálló porfelhő jelezte a miéinknek, hogy a barbárok elindultak. S ez is volt a helyzet. Az egész éjszakát tűz mellett, ébren töltötte a hadsereg. Virradatkor az ellenség hosszan elnyúló arcvonalban a mieinktől látótávolságra ért. Ám ők is kialakították a kijelölt hadrendet, hogy készen legyenek a helytállásra, ha a török harcolni akar, vagy ha betörésével a sáncokat meg akarná támadni. A vezír azonban türtőztette magát, s szinte egész nap a császáriak előtt állt, majd, mint szokta, az éjszaka beálltával visszatért Ercsibe, hogy két nap múlva ismét megjelenjék. Az ellenség a mieink látóhatárára érkezik, majd távozik. CIV. § Ez a körülmény igen kedvező volt a miéinknek, mivel már közeledtek a Scherffenberg csapatai is, valamint az árok feltöltésére volt idejük a munkásoknak. Keresztben összerótt gerendákat vertek le támasztóoszlopok gyanánt, hogy ha a szükség úgy hozza, hidat fektethessenek rájuk, s föl lehessen őket használni a végső támadásban. Mert végülis mind a Lotharingiai, mind a többi vezér tervei arra irányultak, hogy Isten segedelmével a végső simítást elvégezzék ezeken az igen fáradságos munkákon, Hosszú lenne aprólékosan számbavenni az összes előkészületet, amit a lehető legnagyobb gonddal s pontossággal végeztek el. A jókor való tervek megvalósítását az hátráltatta, hogy a vezír, aki két nappal azelőtt visszavonulót fúvatott, augusztus 29-én övéi oly sok vereségén okulva, visszatért, hogy még utoljára mindent megpróbáljon. Nem tudom megállni, hogy erről a kétséges, mind a jó, mind a balszerencsés kimenetelre egyaránt alkalmas dologról ne idézzem WAGNER szavait: „A szpáhik hadoszlopa a Duna partján, Óbudáról indult, majd 3 ágra oszlott szét, hogy egy részük a Pálos-völgybe, más részük az eme domb és az Óbudai síkság közt levő völgyben, ismét mások a Svábhegyről támadjon. 3000janicsár az előbb említett hegy fejéig előrenyomul, s átkelést készít elő Szent Erzsébet szigetére, de az ágyútűz visszakergeti őket. Ekkor az alsóvároshoz száguldanak, s egyes állásokat bámulatra méltó gyorsasággal elrontanak, másokat kijátszanak, s puszta kézzel tépve ki a cölöpöket a Dunába vetik magukat, hogy azon a környéken hatoljanak be a falak közé. D'Asti báró, ez az igen serény ember, miután lőtávolságon belül értek a törökök, jelt ad a muskétásoknak, sokakat megöl, a többit a sorozatos lövésekkel s a fölfegyverzett sajkákkal úgy szétveri, hogy a vízből kifelé igyekezve, nem törődve a mellvédről rájuk zúduló golyózáporral, a város fala mentén Újabb alkalmuk nyílik a császáriaknak, hogy a dolgot bátran folytassák. Újra meg újra megjelenik a vezír. Válságos csatával visszaverik. 177
